SzántóGráf

Volt egyszer egy Piva – mellette a végtaggyár – gipszelték a lúdtalpasokat – főzték a fagylaltot- az emeleten folytatom a fecsegést

Ha miskolci vagy rögtön felismered melyik miskolci házat látod.  Nekem igazán könnyű a dolgom, húsz évig ezt láttam a miskolci Széchenyi úti ablakunkból. A felvétel saját készítésű. Időnként átkattintgattam.

Kezdjük az épület földszinti részével. Szembe, balról egy gyár volt. Úgy nevezték – Gyógyászati segédeszközök gyára. Ez volt a cégtáblán. Itt készült a lúdtalp betét. Nekem is. Itt a hátsó traktusban szerkesztették a műlábakat és az összes egyéb végtagot. Az előtérben olyan függönyös budoárokban készültek a gipszminták. Szörnyű bokasüllyedésem volt – volt van is – így ahogy nőttem egyre másra új talpbetét kellett. Átmentem, s ott Halász úr mindkét lábamat gipszágyba csavarta majd egy óra múlva levágta, tintaceruzával megcímkézte és két hét múlva mehettem a remekműért.

Az ötvenes , hatvanas években nagy volt arra forgalom.  Nem sokkal a háború és a forradalom után jöttek mentek a tolókocsis, manóval bicegő betegek. Ráadásul a paralízis járvány után még inkább megnőtt a kereslet a művégtagok iránt.

Közvetlen szomszédjuk – a Piva , illetve hivatalosan a Napsugár cukrászda volt. Ott ahol ma a nagy kínai bazár áruház van.  Jó volt ott az ablakban bámészkodni amikor felénk szánt a frissen sütött krémesek fenséges illata. Elég volt lenézni és éreztük a késztetést – szaladnunk kell mert Lapos Gyuri bácsi nagy tálcákon egyensúlyozva hozza a finomságokat a hátsó cukrászműhelyből. Onnan ahol a környék legjobb igazi olasz főzött fagylaltját kutyulták. A csokisat,s a citromosat.

Na kik laktak az emeleten, Nem ússzák meg erről is mesélek majd.  Minden kulisszatitkot kifecsegek.

Exit mobile version