SzántóGráf

Rákérdeztem – félszázan versengenek egy ilyen beruházásért – feltornázhattuk volna a támogatás árát – újra sikk a kétsoros – az e heti kormányinfó

Nem lesz börtönkórház a Szentpéteri kapuban.

Hogy végül is mi lesz, vagy mi legyen, a  volt nőgyógyászati pavilon sorsa azt most senki nem tudja. Az e heti kormányinfón, a tévé nyilvánossága előtt kérdeztem Lázár János kancellária minisztert a döntés hátteréről. Hiszen ha már megyeszerte megépülnek a tervezett börtönök, akkor hol gyógyítják majd a rabokat. Miniszter úr válasza kategorikusan egyértelmű volt, Dr. Kriza Ákos a közvélemény kérésének, hozzáállásának megfelelően levélben kérte a kormányt, hogy ne épüljön meg a börtönkórház. A kormánynak kötelessége figyelembe venni az önkormányzati vezető kérését. Meg is tették.

Folytattam a faggatózást, hogy ezek után hol gyógyítják majd az őrizetben lévőket. Elvégre minden fogvatartottat nem szállíthatnak a már egyébként is zsúfolt Pest melletti börtönkórházba.

Lázár János válaszában elmondta, hogy akad még legalább félszáz olyan polgármester, aki befogadja ezt az intézményt. Talál a belügyminisztérium legalább ötven  másik olyan helyet, hogy megépülhet ez az intézmény. Hozzátette a városvezetők egy része jó lehetőséget lát ebben a beruházásban mások viszont ódzkodnak ettől.

Igazából nem ez lett volna az eredeti kérdésem, ám mire szót kaptam már minden aktuális témában megelőztek. Különben meg úgy gondolom, gondoltam, hogy a börtönkórház ügyben csupán politikai haszonszerzés alapján, külső nyomásra született döntés. Érdemes lenne a kérdést ismét napirendre tűzni, s az ezzel kapcsolatos előnyöket és hátrányokat mérlegelni. Az ellenzék csupán a lakosság félelmére alapozva zúdított össztüzet a projekt ellen. Esélyt se hagyott arra, hogy a józan érvek mentén végig beszéljék a döntést. A miniszter úr szavaiból megerősítést nyert az a feltételezés, hogy igazából jó néhány más város versengett ezért a beruházásért és az ezzel járó címkézett támogatásért.

Egy ilyen országos kormányinfó korántsem alkalmas arra, hogy nyilvánosságra kerüljenek a miskolci börtönkórház tervezésének előzményei. Így aztán ahol tehetem, ott elmondom, hogy a valamikor laktanyának épült, lepukkant nőgyógyászati pavilont már korábban kiszemelték erre a célra. A környéken most is van néhány börtön, s a jövőben sajnos még újabbakat is kell építeni. Tehát a logika és a logisztika azt diktálná, hogy ide kellene egy ilyen egészségügyi intézmény. Már csak azért is, mert jelenleg rabszíjon vezetik az őrizeteseket a rendelőkbe és a kórházakba. Most sürün megesik, hogy az életveszélybe került foglyokat műtét után a normál kórtermekbe helyezik el. Kimondom, magam se szeretnék ilyen szobatársakat. Bizonyára sokan mások is úgy hiszik, hogy a társadalomból kirekesztett embereknek külön zárt kórház kell.  Azt se vitatják, hogy az orvosok minden esetben a Hipokrateszi esküjük alapján gyógyítanak, előítélet nélkül.

Csak közben akadtak olyan ellenzéki politikusok, akik a lakosság félelmére alapozva demagóg hecckampány keretében aláírás gyűjtésbe kezdtek a börtönkórház kialakítása ellen. Időt se hagytak, hogy a polgárokat megfelelően tájékoztassák a beruházás előnyéről, kockázatáról. Idő se maradt elmagyarázni, hogy ezzel a megoldással nem, hogy nőne a veszély, ellenkezőleg többszörös biztonságot teremthetnének a kórházban. Egy ilyen létesítmény semmiben se különbözik a gondosan zárt, elkerített fogházaktól. Arra se maradt idő, hogy tudassák a lakossággal, hogy a befogadás révén milyen előnyök jelentkeznek a kórház gazdálkodásában. Még csak esélyt se adtak a kormánynak egy tárgyalásra, a beruházás megvalósításáról. Pedig ez a félelemkeltés óriási adu lett volna a miskolci vezetésnek, hogy a projekt befogadásának az árát feltornázzák.

A politika és a demokrácia párban jár. Jegyesek. Jó tudni, ha valami nem tetszik, nincs ínyünkre aláírásgyűjtéssel, népszavazás kezdeményezéssel fenyegetőzve megtorpedózzuk. Persze a kórházat támogatók is megtehették volna ugyanezt, de nekik bezzeg nem jutott eszükbe ez a fegyver.

Tartok tőle, hogy ez a téma még jó ideig kering majd a köztudatban. S, hogy valami fontosat is mondjak.  Lázár János közismerten a legjobban, és a legdivatosabban öltözött politikusok közé tartozik. Most például, ha jól láttam – a képen is kitetszik – kétsoros öltönyben volt. Ami azt jelzi, visszajött a divatba.  Fejem verem a falba – három ilyet selejteztem le a közelmúltban, mondván ki hord már ilyet. Talán csak az vigasztal, hogy nekem már a háromsoros is keskeny lenne.

 

 

Exit mobile version