Különleges vasárnapi menü volt a Drót bisztróban – utánozhatatlan záró falattal – szemmel, szájjal eszünk

Rossz szokásom az éttermekben lefotózni az elém tálalt ínyencségeket. Mivel kissé falánk is vagyok, megesik, hogy ez csak az első falatok lenyelése után jut eszembe. Köztudott, hogy a szakácsok nemcsak a főztük milyenségére, de a tálalásra, a díszítésre is ügyelnek. Hiszen valamennyien vizuálisan is feltérképezzük az elénk kerülő ennivalót. Tudok gyönyörködni a díszes, formás tálalásban bár előfordul, hogy a forma és a tartalom nincs elég összhangban. Hol az egyik hol a másik megelőzi egymást.

Otthon kevés háziasszony ügyel a tálaláskori díszítésre. Nem is nagyon várjuk el. Az éttermekben meg az a képzetünk támad, hogy narancskarikákkal és egyéb más zöldekkel palástolják a feltálalt kaja hiányosságait. Ennyi bevezető után elmondom a felső képen látható finomságot a Cyti Hotelben a Drót bisztróban örökítettem meg. Roston karaj, óriás méretben, káposztás rétessel és sült tökkel. Csuda finom volt a vasárnapi ünnepi menüjük. Előtte egy lakodalmas húsleves és a különleges desszert nagy sikert aratott mindenkinél.

Hát sajnos íme az elrettentő példa – megfeledkeztem a kötelező archiválásról. Most rekonstruálom a szakács remekművét, ez egy kívánatos sült alma volt, almás diós töltelékkel. S nem egy kalóriabomba, igazi egészséges desszert, minden összetevője vitamin. Bőséges volt a menü, de ebből a zárófalatból szívesen repetáztam volna. A diétás nővérnek fellépő nejem viszont nem engedélyezte.