Nemrégiben osztottam meg a személyes félelmeimet. Szó szerint kitárulkoztam, elsírtam, hogy egy igazi kardnyelésre készülök. Félelmemet, szorongásomat próbáltam elhumorizálni, mondván nőként aligha aggódnék. Elvégre nem mindegy, hogy a kard melyik végén állunk. Akik ezt a fajta szexista viccemet rossz néven vették és megorroltak, ne tegyék. Ez a Trump hatás része.
Azt is elárultam, hogy az alsó fertályon szokásos tükrözésen már korábban átestem. S úgy szálltam, kecmeregtem le a kezelő asztalról, hogy sokkal rosszabb élményben is volt már részem. Például akkor amikor az egyensúlyi szervemet, a fülemben vízfeltöltéssel próbálták ingerelni, tesztelni.Hogy az élmény maradandóbb legyen , még egy szódaüveges szemüveget is a fejemre tettek. Három napig azt hittem, hogy már nem a Nap hanem köröttem forog a föld. Ez a vizsgálat, ami egyébként semmire se jó nagyon durva volt.
A végbéltükrözés – aki nem tudná miről beszélek – egy hosszú csövön feldugnak egy kamerát, s közben az orvos a képernyőn nézegeti mi is zajlik a bensőmben. Ahhoz, hogy az utazás egyszerűbb legyen levegőt pumpálnak oda be, ahol már egyébként is bőven van minden más gáznemű. Szilárd anyagról szó se lehet, mert ennek a vizsgálatnak az előfeltétele, hogy előtte egy napig keserű savas vízen kell élni.( A héten egy öreg úr előttem jelentkezett erre a vizsgálatra. Az első körben megbukott, bevallotta, elfelejtette a hajhajtózást. Idejében, elképzelni is szörnyű, ha a feledékenysége csak ott helyben, a vizsgálatkor derül ki.) Az asszisztencia nagyon kedves, miközben a csőkígyó felfelé halad és a kompresszor utat tör magának megnyugtatnak – a felesleges levegőnek ne álljam az útját. Hát ha kérik, úgy legyen. Kár is pironkodni, ez az hely ahol a szégyenlősnek lenni kész öngyilkosság.
S most a héten a felső kamerázást is bevállaltam. A gyomortükrözést. Igaz, sok választásom nem maradt, szerda vagy csütörtök. S ha már ilyen széles az alternatíva, jobb minél hamarabb túlesni az élvezeteken. Előtte bárkivel találkoztam kikérdeztem, túlesett e már hasonló beavatkozáson. Kiderült köreimben már csak egyedül vagyok szűz. Mindenki elmesélte az élményeit, öklendezett, fuldoklott, s napokig fájt a nyelőcsöve. Na ezek után három napig minden gondolatom, még álmaimban is e körül járt. Szinte már vártam a beavatkozást. Vasárnap egy órán át gyakoroltam egy műanyag tölcsérrel, hogy meddig lehet bírni nyeldeklés nélkül, orron át levegőzve. Végül most a procedúrán túl azt mondom mindenkinek, ki lehet bírni. Kellemetlen, de ha gondolatainkban lemerülünk alfába már nem is zavar, hogy a gyomrunkban csipkelődnek. Igazából még egy élvezetes pillanat is volt, amikor az orvos jelezte, a kamera elindul felfelé, a vizsgálat a végéhez közeledik.
A vizsgálat eredménye már tényleg személyes, erről még engem se informáltak. Annyit elárulhatok, fogyni kell. A fenti képen a déli menüm látható. S még annyit, hogy ez a fajta szűrés elengedhetetlen, aki egy kicsit is egészségtudatos, ne szarjon be. Vállalja be.
