Az első hibridem – peckesen száguldoztam a luxus dodzsemmel – villanyszámlás Passat TSI motorral – mérföldkő az életemben
Kicsit repülős a műszerfal. Nekem egy délután kevés volt, ahhoz megfejtsem mi mit jelent. Viszont tetszett a dőlésszöge  , ami a vezető felé hajlik. Jobban látható.
Ne tessék ki nevetni, nekem az középső óra a jó öreg Pobjedára, Warszavára emlékeztetett. Különben az időmérő nagyon fontos az autóban. Van egy Suzuki Vagon futkosó kocsim amiből pont az órát spórolták ki. Hiányzik is.
Csuda kényelmesek az ülései. Feleségem szerint alacsonyak, Így aztán már nem is gondolkodom, gondolkodhatok, hogy a Skodám helyett erre gyűjtsek.

Csaknem félévszázada pusztítom a benzint, s szennyezem a levegőt. Gyorsan nyergeltem át a kétütemű motorról a két ütemű Trabantra.  Kevés olyan autótípus van, amelyet még nem volt szerencsém kipróbálni. Emlékszem valamennyi kocsimra és az édesapám autóinak a rendszámára is.  Olyan benzingőzős típus vagyok, akinek igazi kikapcsolódás a volánforgatás. Igyekszem minden járműben megtalálni a vezetés gyönyörűségét. Mivel korán kezdtem a gép hajtású jármű kormányzását öregségemre se görcsölök a bal első ülésen. Az anyósülésen, utasként viszont annál inkább szorongok. Túlzott önbizalmam gyógyíthatatlan, annyira, hogy talán magam mellett ülnék a legnyugodtabban. Ez persze csak egy provokatív vicc, hiszen volt egy munkatársam Horvát Laci, a Déli Hírlap gépkocsivezetője, aki mellett végtelen nyugalommal aludtam végig a leghosszabb utat is. Máig is irigylem azt a nyugalmát, blazírtságát, amivel képes volt egyszerűen túltenni magát mások közúti hűlyeségein.

Szóval nem ma kezdtem a vezetést, viszont ezen a héten átléptem egy mérföldkövet. Akaratomon kívül, egy elektromos hibrid meghajtású automata váltós Passatot kaptam kölcsönbe a Porsche Hungáriától. Volt egy szabad délutánom a fővárosban, hogy a legnagyobb zimankóban, a jeges aszfalton teszteljem a jövő csodáját. Kezdem azzal, hogy a kezembe nyomott slusszkulcs csak jelkép. Elegendő, ha a zsebemben van ugyanis a jármű egy gombnyomásra indul. Hangtalanul. Megnyugtattak, hogy a városban elég lesz az ötven kilométeres távra töltött telep. Ha mégse, nem kell kétségbe esni, észrevétlenül áll át benzinmotoros hajtásra. Beültem, és az ülés ki-be szálláskor előre hátra ment.  Idegesített, lehet, hogy a pocakom miatt volt ennyire előzékenyen udvarias. Kíváncsi voltam az ezerhatos TSI motor illetve villamos hajtás dinamikájára. Nem érzékeltem semmi hátrányt, a kocsi harapott, mint a tigris. Inkább leopárdot írok, az még gyorsabb. A műszerfal újszerű. Ebből érzékelhető, hogy bal szélen a villamos telepek információja olvasható. A kormányról minden közvetlenül irányítható. A rádiós médiaboksz navigációs GPS tökéletes, elég törve beszéli a magyart, de nagyon precíz. Magával ragadott.

Sorolhatnám a kocsi paramétereit, tudását meg mi egyebet, de nálam az ár és a belső tér lakhatósága a döntő. A fogyasztás – állítólag az áram felhasználás ellenére se olcsóbb. A zöld rendszámmal, ami ehhez is jár, viszont sok pénzt takaríthatunk meg a parkolásnál országszerte. És persze a súlyadónál is. Ebben a kocsiban már csaknem ötezer kilométer volt és úri kedvemben puszta 10 millióért el is hozhattam volna. Ám csak a kedvemért nem volt eladó.