SzántóGráf

Mindennel meg lennék elégedve – ha hagyják – privát évértékelőm – év eleji leértékelés az nem a mi műfajunk

szanto_istvan_10

Úgy döntöttem, magam se maradhatok ki az évértékelésekből. Bár még nem vagyok politikus, haladni kell a korral. Ha másként nem apolitikus közíróként ringbe szállok. Először is begyűjtöttem az ide vonatkozó teljes szakirodalmat, a nagy emberek ki és beszólásait és mindezt megpróbálom most ízlésem szerint vegyíteni.

Kezdem azzal, hogy minden nagyon jó és szép és mindennel meg vagyok elégedve. Bár a külpolitikai helyzetet illetően csak egyben vagyok biztos – nem szeretném, ha más történelmi és kulturális örökségekkel rendelkező szomszédjaim lennének. Tényleg boldogan támogatom egy újabb kerítés felhúzását. S ha leviszik a felső korhatárt még határvadásznak is jelentkezem.

Amúgy meg fő az egészség. Átnéztem a leleteimet, a tavalyiakat és csupán néhány rubrikában leltem minimális eltérést. Az orvosok szerint fogynom kell, le kellene mondanom a falánkságról. Volt egy előre nem tervezett gyomortükrözésem, ami gazdaságilag nem hatott ki a költségvetésünkre, de az ezzel járó szorongás, s félelem mély nyomot hagyott bennem.

Az uniós jogharmonizáció keretében volt egy közlekedési kihágásom. Egy méterrel előbb fordultam balra mint a záróvonal vége.  Egy éves bírósági procedúra után közmunkában róttam le a büntetésem. Ez egy olyan élmény volt amit amúgy soha nem kaphattam volna meg.

Ugye 2016 sorsdöntő év volt. Pontosabban sorsforduló. Mint akár az előtte jelentkező 67 esztendőm is.  Valamennyi eggyel megöregített. Számomra valamennyi sorsfordító 12 hónap megkönnyebbülést hozott. Tudomásul vettem, hogy ez már meg volt, ez már biztos, már csak a következőkért kell aggódnom.

Az ősz folyamán volt egy érettségi találkozó, ahol drasztikusan szembesülhettem, hogy már nem vagyunk mai gyerekek. Megnyugtató volt hallani egy osztálytársam beszólását, miszerint számára valóságos trauma, hogy ezentúl nem kell jegyet lyukasztania a villamoson. Számára ugyanez ez a sokk éri a buszon is. Azóta gyalogosan vagy a saját kocsijával jár a munkahelyére. Mert ha élni akarunk akkor még neki is dolgoznia kell, amíg a kaszás nem kopogtat.

A neves angol szónoki segédkönyvekben olvastam, minden ilyen beszédben három viccet kell elsütni. Hátha a derűs kacagásra felébrednek, akik időközben elszunyókáltak. Ugyanitt írják, hogy a temetési beszédekben az álló hallgatóság kedvére elég egyet elsütni.

Egy ilyen évértékelőhöz igazából valamilyen jó politikai humor illene.  Egy szellemes zsidó, skót, roma vagy székely vicc lenne a legjobb. Valamennyit átnéztem majd mindet kirostáltam. Mind olyan kesernyés, perspektívátlan és nem elég pozitív üzenetet sugárzott. Nem szeretnék az ellenzéki pártok uszályába sodródni. Ezek ugyanis évértékelés címén év eleji leértékelést tartottak. Ami nem más mint a kereskedelem privilégiuma, a  szezonvégi kiárusítás.

Így aztán csak az osztrák magyar monarchia legtovább uralkodó fejének az SMS-t tudom ismételni – én Szántó István azt mondom – minden nagyon jó és szép vagy szépséghibás, s mindennel mélységesen meg lennék elégedve. Ha hagyják….

Exit mobile version