Megetetik velünk a gyengébb kaját – a Nestlénél már egyszer elkotyogták – régóta tudom, hogy mi vagyunk a mindenevők

Úgy a rendszerváltás tájékán lehetett, amikor vettem egy tasakos ököruszály levesport. Konkrétan egy német tulajdonú drogéria üzletben Miskolcon a főúton. Nagyon kedvemre való volt, gondoltam veszek belőle egy tucatot. Hosszan tanulmányoztam a rányomtatott utasítást – forgalmazza Nestlé – s kiderült, hogy legalább már három címke feszült rajta egymást felül írva.Azzal szembesültem, hogy a levespor cirka három évvel ezelőtt járhatott le. Eredetileg valahol Nyugat Európában kezdhették az értékesítést majd az áruházlánc átpasszolta nekünk. Magyaroknak, a mindenevőknek. Még dagadt bennem a nemzeti büszkeség és utánajártam a tasak előéletének.  Az időközben már Svájcba visszarendelt cégvezető elárulta – bevált gyakorlat az átcímkézés, a túlkoros élelmiszerek Magyarországra történő beszállítása. Mondván nekik még ez is jó. Nehezen akartam elhinni, de az illetékesek beismerték.  Mi vagyunk a fizetős szemétlerakó hely. Egy negyedszázad elteltével ismét ezzel szembesülök.

A nemzeti élelmiszer biztonsági hatóság megállapította, a nyugati termelők által nekünk szállított termékek minősége alulmarad az otthoniakétól. Csak ha a sörre gondolok már is igaz lehet. Bécsben ugyanaz a márka nekem jobban esik mint a nálunk csapolt. S még hosszan sorolhatnám azokat a márkás enni innivalókat amik nálunk gyengébb élvezeti, tartalmi értékkel bírnak mint a Lajtán túl eladottak. lesajnálnak, vagy leszarnak.

Tudtam, de most már hivatalos papír is van erről a tényről.A kormányinfon fel is tették a kollégáim ezt a kérdést, miért hagyjuk.A hivatalos válasz , ez nem maradhat annyiban. Viszont arról nem esett szó, hogy a finom magyar téliszalámi Münchenben 30 százalékkal olcsóbb euróban mint itthon forintban. Csak nem rosszabb minőségű mint amit belénk tömnek…