Ég Veled Jenő !
Nehéz elhinni. Még nehezebb tudomásul venni, hogy Horváth Jenő, az egyszemélyes jószolgálati intézmény, mindannyiunk üdülő mestere, a természet különleges perpetuum mobilja örökre eltávozott. Magunkra hagyott. Nincs többé.
Különleges egyedi életutat járt be. Egyszerű felszolgálóként, szakavatott vendéglátósként évekig Nyugat Európában öregbítette a magyar konyhát. Hazatérve különböző kormányzati üdülőkben kamatoztatta a tudományát. Feltűnő ismertető jele, hogy mindenkivel kedves, szívélyes. Mintha az ég küldte volna mindannyiunk kedvére.
Életét magam örökítettem meg a Kádártól Castróig című könyvemben. A mű fedőlapján nem akárkik társaságában látható. Évtizedekig hazai és külföldi állam és kormányfők, s miniszterek üdültetését szervezte. Több mint egyszerű hoppmester, mindenttúdója az egyszerű és a szigorú protokoll előírásoknak. Mindebben egyetlen támasza, imádott felesége Mártika.
Vonzódott a médiához. Amikor róla írtam a könyvemet, bevallotta újságíró akart lenni. Nem véletlenül kötött ki a szövetségben. Jenő számunkra főnyeremény volt. Nálánál jobban senki nem értette miként kell a nyaralásokat megszervezni, az üdülőinket működtetni. Kapcsolatai aranyat értek.
Mostanáig a MÚOSZ nyugdíjasklubjának a motorja. Korát meghazudtolóan súlyos betegen is örökifjúnak tetsző frissességgel organizálta a programokat. Nélküle nem lehettek találkozók.
Ég Veled Jenő, hiányozni fogsz.
