Már nem vagyok a régi formámban. Valamikor, hajdanán a hagyományos méretű palacsintából egyszerre legalább nyolcat beburkoltam. Vége ezeknek a termelési értekezleteknek. Ma már legfeljebb két túrós és egy mákos amivel egykönnyen megbirkózom.
Mostanában fedeztem fel Fürjes Laci palacsintázóját a Miskolci Kazinczy utcán, ahol sós és édes változatban, amerikai giga méretben mindenféle extra töltelékkel megtömött palacsintából válogathatunk. S míg egy nutelásat begyűrtem megpróbáltuk kiagyalni mikért szervezhetnénk egy evő versenyt. Előre mondom, kockázatos vállalkozás. Hiszen ha hajdani önmagam indulhatna ez a bolt bezárását is jelenthetné.
Tehát a nagyfőnökkel arról beszéltünk, hogy a jelentkezők, ezer forint indulási költséggel két szuper nagy palacsintát kaphatnak majd. Amikor eléjük teszik ezt stopperolják, mennyi idő alatt sikerül eltüntetni. S persze, a második fordulóban hasonló feltételekkel szállhatnak be. Akár a tizedik menetig lehetne játszani. S végül az első három helyezett valami különleges ajándékot kap. Hogy mit, még magunk se tudjuk. Egy biztos, palacsinta nekem már hatodik menet után három évig nem kellene.Ha valakinek van ezzel kapcsolatban valami jó ötlete, ne kíméljen , írjon. Egyelőre a verseny, a vetélkedő részidő lesz. Tehát a nap bármely szakában betérő nevező megmérettetheti a befogadókészségét. Pontosabban a nyelési dinamikáját. Gondolkodtunk, hogy legyen e női férfi kategória vagy a töltelékek alapján szelektáljunk e. Még minden olyan laza. Ám nyugi meg lesznek a versenyszabályok, s akkor durr bele….
