Hogy mi minden került már elő az almáriumból? Már magam is megfeledkeztem róla, hogy pénzkereset céljából elvégeztem a játékvezetői tanfolyamot. Szlaboda Pista bácsi az Asztalitenisz szövetség elnökeként vizsgáztatott még a régi tanácsi bagolyvárban. Izgultam, de nem annyira, hogy ne sikerült volna a megmérettetés. Végül is abban az időben alig tizenhat évesen a legfiatalabb bíró lettem. Már a szokásos májusi Bíró Sándor emlékversenyen debütáltam. Nem is akárkiknek vezettem meccset. Jónyer, Faházi és még sok más nagyágyúnak. Ha jól emlékszem panasz nem volt. Talán egyetlen kérdésben nem voltam következetes. Nem figyeltem, hogy szerváláskor feldobják e a labdát. Elnéző voltam a kézből adogatókkal szemben. Biztosan azért mert magam is nem egyszer kézből szerváltam. Így lehet olyan pörgést vinni, ami visszaadhatatlan. A lényeg, hogy volt és van ilyen bírói igazolványom. Ezzel ingyen mehettem a diósgyőri stadionba és mint sporttárs a legjobb páholyból köpködhettem a szotyolát. S rághattam a fruttit.
Nehéz abbahagyni ezt a történetet. Egyre többen kommentálják. Mi sem természetesebb, hogy akik ebből szuperül jöttek ki azok hallgatnak. Ám akiket megviselt, hogy...
A „Professzor” Ebben az esztendőben ünnepelték Miskolcon a Szent Anna plébániatemplom felszentelésének 200. évfordulóját. A képviselőtestület és a plébános, Gubala Róbert c. apát...
Kedves Barátaim, Kedves Ismerőseim, Kedves Hirdetőim, Üzletfeleim, Kedves címzettek, Mély sajnálattal értesítelek Benneteket, hogy az idén sem sikerült feltornáznom magamat az első...
Volt egyszer egy fodrászszövetkezet Miskolcon, amelynek Reinis Sándorné volt az igazgatója. Székhelyük, a központ a Hunyadi utcában egy földszintes épületben volt, onnan irányították...
Szakmámból eredően azt hiszem, hogy mindenhez értek. Mindenhez konyítok. Különben honnan lenne bátorságom mindenbe bele kotyogni. A közírás nemcsak kemény meló, felelősség is....
A régióban visszaszorulóban az üzleti alapon nyomtatott médium. Reggelenként a nyomdafestékes friss újság helyett a mobiltelefonunkról olvassuk a híreket a lakás legkisebb zugában...
Tehát húsz esztendeje lehetett, hogy letették az első miskolci plaza alapkövét. Mivel ott voltam úgy emlékszem, mint ha ma lett volna. Ott csoportosultunk...
Miénk volt a város leglassúbb liftje a Bajcsy Zsilinszky utcai sajtóházban. Gondolkodó típus, méltóságteljesen közlekedett a sokablakos irodaház négy szintje között. Ráadásul rettentően...
„Arra mindig büszke leszek, hogy egyetlen magyar ápolóként dolgozhattam a Presbeterian Kórházban New Yorkban, ami másnak csak a Vészhelyzet sorozat, utána pedig Európa...
Igen , erről is írtam már. Ez volt valamikor a Miskolci Vendéglátó Vállalat ételgyára. Valamikor régen úgy gondolták, hogy minden étteremben egyforma lesz...
Nem tegnap volt. Mi már 1968 telén kezdtük keresni azokat a belvárosi boltvezetőket, akik majd márciusban hajlandók az érettségi tablónkat kitenni a kirakatba....
Fura helyzet állt elő Miskolcon nem sokkal az önkormányzati választások előtt. Kriza Ákos a jelenlegi polgármester betegségére való hivatkozással szinte az utolsó pillanatban...
Nénikém három habselyem kombinéért cserében egy harminc kilós, szalagos magnetofonnal jött haza Moszkvából. Ezzel a monstrummal bebiztosítottam a helyemet az összes házibuliban....
Egy apró kis dohánybolt, közel a Villanyrendőrhöz, a Kazinczy utca 2. szám alatt. Sosem festett, szegényes, boltíves, kuckószerű boltocska, Czeizler Katalin hadirokkant trafikja....
Egy miskolci benzinkút. Mivel drága Édesapám gépkocsivezető volt mi leggyakrabban a búza téri – akkoriban béke téri -üzemanyagtöltő állomáson tankoltunk. Emlékszem ez volt...