Pista a nagy tudású zenetanár és bárzongorista életének 88 esztendejében csendesen vissza adta a lelkét a teremtőnek.
Ha igaz a refrén – hogy a muzsikusnak dalból van a lelke akkor nincs is méltóbb bizonyíték erre mint Pista barátom.
Régi keletű az ismeretség. Amikor a Petőfi utcai házasságkötő teremben videóztam általában ő ült a szintetizátor mögött. Összehangoltan dolgoztunk. Kezdte a nászindulóval majd teljes odaadással improvizált az első pezsgős koccintásig. Mestere volt a szakmájának. Míg az anyakönyvvezető beszélt képes volt olyan aláfestő zenével szolgálni, hogy minden dallam belesimult a szövegbe.
Kedvence volt az éjszakai életnek, a színházi muzsikálásnak, s ha a sors úgy hozta luxus hajókon szórakoztatta az utasokat. Keresett zenész volt az élet minden területén. Majd addig játszotta a nászindulókat mígnem egyszer maga is az anyakönyvvezető elé állt. Élete delén házasodott meg, későn kötötték be a fejét, feleségül vette Páva Máriát akit még a művészvilágból ismert meg. Végül békében , boldogságban csaknem negyedszázadot töltöttek egymással.
Pista barátom tehetségét mindig is irigyeltem. Magam is szerettem volna valamilyen hangszeren játszani. Valamikor a tangóharmonikásokat kedveltem, de végül is egy szintetizátort vettem. Jobb tanárt aligha találtam volna Pistánál. Ő ugyanis azt tette amit kértem. Hogy a kottát megismerjem arról már szó se lehetett. Így az általam kedvelt slágereket beszámozta, megjelölte a kottán, s a billentyűre is rápingálta. Na ebből aztán kedvemre klimpiroztam. Például az Ó sole mio az nagyon ment. Pista szerint az én módszerem, az én botfülemmel és a csiszolatlan zenei hallásommal túltettem a Kodály módszeren. Az általa kombinált kottás füzetemet máig is gondosan őrzöm. Ahányszor a kezembe került elhatároztam, hamarosan folytatom a leckét. Játszani fogok. Újra, de most már meggondoltam magam.
Pistának tényleg dalból volt a lelke. Ígérem többé egyetlen akkorddal se sértem meg az emlékét.
Eljön az idő, amikor élesebben emlékszünk a fél évszázaddal korábbi történésekre, mintsem arra, mit is reggeliztem ma. Kopik a biológiai merevlemezem, viszont gyakrabban...
Elhunyt Varsányi Zsuzsa zenei szerkesztő. A hajdani szép emlékű Miskolci Rádió egyik legikonikusabb munkatársa volt. Mindenki ismerte, szerette és sztárolták. Éppen nemrégiben készítettem...
Dr.Kazacsay Ferenc főorvos a B.A.Z. Megyei és Egyetemi Oktató Kórház Traumatológus orvosa volt. Évtizedeken keresztül operálta,ellátta és gyógyította a balesetben megsérült Borsodi embereket....
El voltam kényeztetve. Drága édesanyám korán járt dolgozni, így reggelente a teavajas sóskiflihez egy nagy bögre kakaót hagyott az asztalon. A kihűlt, csokis...
A korábbi jegyzeteim folytatásaként – Időutazás a szülőföldön címmel publikálom visszaemlékezéseimet. A másik lényeges változás, hogy ez már nem csütörtökönként hanem szombaton jelenik...
Korán nagyra nőnek a lábaim. Tinédzserként már túl vagyok a negyvenesen. Stoffa bácsi, a lakásunkkal szomszédos, csupa bőrszagú cipőbolt segédje azonnal szól, ha...
Haladni kell a korral, az idővel, le ne maradjak. Ez a kihívásféle lényege, ahogy látom, minél fiatalabb képeket posztolni magunkról. Mondjuk nekem van...
Jól tessék megnézni ezt a képet. Számüzetésben is dolgoztam a Borsodi Vegyésznél, cirka három és fél esztendőt. Kellemes meló volt egy olyan napilap...
Egyetlen öcsém, Kolozs András, nekem, nekünk csak Andriska szombaton reggel itt hagyott minket. Tavasz óta betegeskedett, tudtuk a helyzet kilátástalan mégse akartuk elhinni...
A szocialista városvezetés idejében gondoltak egy nagyot – persze nem véletlenül – és minden kapualji kisboltost kiebrudaltak. Hiába fizették a bérleti díjat, hiába...
Pityu lettem, pont, mint a szomszédos Britzék papagája. Majd túl a hatodik ikszen szembesültem a valósággal, miért is hívnak keresztségben Istvánnak. Szobánk falán,...