Pista a nagy tudású zenetanár és bárzongorista életének 88 esztendejében csendesen vissza adta a lelkét a teremtőnek.
Ha igaz a refrén – hogy a muzsikusnak dalból van a lelke akkor nincs is méltóbb bizonyíték erre mint Pista barátom.
Régi keletű az ismeretség. Amikor a Petőfi utcai házasságkötő teremben videóztam általában ő ült a szintetizátor mögött. Összehangoltan dolgoztunk. Kezdte a nászindulóval majd teljes odaadással improvizált az első pezsgős koccintásig. Mestere volt a szakmájának. Míg az anyakönyvvezető beszélt képes volt olyan aláfestő zenével szolgálni, hogy minden dallam belesimult a szövegbe.
Kedvence volt az éjszakai életnek, a színházi muzsikálásnak, s ha a sors úgy hozta luxus hajókon szórakoztatta az utasokat. Keresett zenész volt az élet minden területén. Majd addig játszotta a nászindulókat mígnem egyszer maga is az anyakönyvvezető elé állt. Élete delén házasodott meg, későn kötötték be a fejét, feleségül vette Páva Máriát akit még a művészvilágból ismert meg. Végül békében , boldogságban csaknem negyedszázadot töltöttek egymással.
Pista barátom tehetségét mindig is irigyeltem. Magam is szerettem volna valamilyen hangszeren játszani. Valamikor a tangóharmonikásokat kedveltem, de végül is egy szintetizátort vettem. Jobb tanárt aligha találtam volna Pistánál. Ő ugyanis azt tette amit kértem. Hogy a kottát megismerjem arról már szó se lehetett. Így az általam kedvelt slágereket beszámozta, megjelölte a kottán, s a billentyűre is rápingálta. Na ebből aztán kedvemre klimpiroztam. Például az Ó sole mio az nagyon ment. Pista szerint az én módszerem, az én botfülemmel és a csiszolatlan zenei hallásommal túltettem a Kodály módszeren. Az általa kombinált kottás füzetemet máig is gondosan őrzöm. Ahányszor a kezembe került elhatároztam, hamarosan folytatom a leckét. Játszani fogok. Újra, de most már meggondoltam magam.
Pistának tényleg dalból volt a lelke. Ígérem többé egyetlen akkorddal se sértem meg az emlékét.
M.Vadas Zsuzsa szervezésében úgynevezett tájolást tartott a magyar újságíró szövetség Miskolcon a Calypso étterem különtermében tegnap délután. Társaságunkat megtisztelte Doros Judit a szövetség...
Büszke vagyok a nyugdíjas találkozó megszervezésére. Immár csaknem húsz éve, hogy bevillant, mi is lenne, ha meginvitálnánk a valamikori kollégákat. Nem titok, hogy...
Megdöbbentő, Miskolcon a rágalmazás már nem bűncselekmény. Mint ahogyan Tőzsér Ildikó is leszögezte, a rendésznek is lehet rossz napja. Ilyenkor inzultálhatják az autósokat? ...
Érdekes világ volt a mi fiatalságunk idején. Mertünk nagyokat álmodni. Óriásiakat. Kitalálták, a dolgozó asszonyok otthon nem főznek. Nem kell konyha a lakásokba...
El voltam kényeztetve. Drága édesanyám korán járt dolgozni, így reggelente a teavajas sóskiflihez egy nagy bögre kakaót hagyott az asztalon. A kihűlt, csokis...
Felszámolásba kezdtem. van egy szegényes gyűjteményem régi csokis és kekszes dobozokból. Persze ezek nem akármilyenek, valamikor még adtak a külcsínre. Lásd a képeket,...
Epres László barátom hosszan tartó betegség után örök álomra szenderedett 82 esztendős korában. Felfogni, megérteni még nem tudom, ehhez korán van, nem is...
Szóval az úgy kezdődött, hogy a nyolcvanas évek elején dr. Túrós András megyei rendőr főkapitány Ózdra sietett kék lámpával, szirénával. Megtapasztalta, hogy az...
Úgy kaptatunk az Avas tetejére, mintha űznének. Lihegve bukdácsolunk egyszerre több százan a töredezett félrecsúszott lépcsőkön. Egy szuszra talán sosem sikerül senkinek feljutni....
Azok a hetvenes, nyolcvanas évek, a három órás út során legalább két tucatszor emlékeztetnek erre a kedvenc rádiómban. Persze ha megkövetelnék, se tudnám...
Ivett Dicsuk írja pdrnotoeSsmchguf31l0l240hhh71fgpmttlgt0lai3.1950 72lmh191906 · Megtört szívvel tudatom, hogy Édesapánk, Dicsuk Pali, ma délelőtt szülei, testvére és barátai után ment… Nehéz nélküle elképzelni sok...
Én még várakoztam a Zsolcai kapui vasúti sorompó előtt. Biztosan mindkét oldalán. Mert lusta voltam a Selyemréti aluljáró felé kormányozni. Nos, akárhányszor ott...