Hét végén a Duna partján Bécsben ….
Lehet rajta gondolkodni, hogy mi vár ránk és egész Európára! Ezeket a képeket küldte Szabó Géza Bécsből.
Kutya legyek ha nem vagyok elég toleráns, s béke tűrő. Nem viszket a tenyerem, s senkit meg nem sértenék az emberi mivoltában. Még is azt kell mondanom, hogy a társaság tájidegen. Kirí a környezetből. S tartok attól, hogy mi hiába építjük a kerítéseket, feleslegesen próbáljuk megállítani a menekültáradatot keleten és délen. Ha nyugaton nem ébrednek idejében és a demográfiai versenyben alul maradnak. Ez a vetélkedő már el dőlt a vesztünkre, s akkor az unión belüli szabad mozgás keretében a mi Duna partunk is hasonló képet mutat majd.
Különben van egy érdekes momentum. Na, nem arra a fiatal társaságra gondoltam. Hanem arra a tényre, hogy a baloldali pártok és a tömörülések, a liberális csoportosulások miért nem foglalnak egyenes álláspontot ebben a kvóta kérdésben. Tisztában vannak e azzal a ténnyel, hogy mi már csak ilyen magunknak valók vagyunk és szeretnénk a magyar történelmi, kulturális értékeinket az eredeti állapotában megőrizni. Mennyire ismerik a történelmünket. Tudják e, hogy a magyar végvárak katonáig utolsó csepp vérükig egész Európát védték a délről keletről beáramló hódítókkal szemben. Bár most virul a megbonthatatlan magyar török barátság, de nehéz elfeledni, hogy másfél száz esztendeig efendik basáskodnak rajtunk.
Ha a baloldal elkopik, leamortizálódik akkor ennek elsődleges magyarázata ez a fajta kerítésbontási rögeszme. Eszükbe se jut, hogy akik bevándorlásra készülnek csak azt a fajta demokráciát ismerik, amelyet az amerikai tengerészgyalogosok próbáltak rájuk erőltetni. Ahonnan jönnek , jönnének a demokrácia fogalmát nem ismerik, a baloldal ideológiáját meg Leninnel azonosítják.
Szóval ahogyan Szabó Géza állandó levélíróm mondja – gondolkodjunk. Mennyire ismerőst látunk a fotókon.
