Már az átkosban felismertük, hogy fogy a magyar. Csökken a reprodukciós képességünk. A már alig ismert, s sokat ócsárolt Ratkó korszakban amikor börtönnel torolták meg az abortuszt minden fórumon elhangzott, hogy megállíthatatlan a népesség fogyás. Miközben súlyra gyarapszunk, s nő az átlagéletkor többen megyünk el mint amennyien világra jövünk. Vesztésre állunk a nemzetek közötti demográfiai versenyben. Egy nagy okos politikus kimondta az igazat, azoké a világ akik képesek benépesíteni. Ha a szomorú hazai tendencia nem változunk fél évszázad alatt eltűnünk a térképről. Ezer esztendő után feloldódunk a népek tengerében. Ezért nagy a kapkodás. Szinte záporoznak a kedvezmények a gyermekvállalás ösztönzésére. Lakás, bölcsőde, óvoda gyed és milliós támogatások, kedvezményesen mindazoknak akik képesek túllépni az egykés családmodellen. Személyes, privát tragédiám, hogy magam is egyke vagyok. S ezt a példát követtem, követtük. Csudára sajnálom. Noha abban az időben , a hetvenes években is volt gyes és miegymás családgyarapítási kedvezmény. Kismamagondozás, kelengyepénz és jegyes tej. Három babával pedig óriásit lehetett ugrani a lakáskiutalási sorszámban.
Ennyi okosság és tapasztalat birtokában viszont azt kell írnom, hogy a politikusok nincsenek tisztában a gyerekgyártás technológiájával. Mintha csak a harmadikos biológia könyvből tanulták volna, hogy a bácsi himbilijét a néni himbilijébe kellene beilleszteni és erre kezd el körözni a ház fölött a gólya. Hogy több gyereket vállaljunk ahhoz kell némi előrelátás, biztonságérzet és óriási felelősségérzet. Talán nem véletlen, hogy az iskolázatlan és a kevésbé szocializált népesség körében szériában szülnek. Megélhetési forrásként tekintenek a gyermekáldásra.Igazából egy olyan garancia kellene az iskolázottabb társadalmi rétegnek, hogy a nők szülés után is töretlenül folytathatják a karrierjüket. Biztosítás kellene ugyanebben a körben, a versenyszférában is, hogy a család életszínvonala a megszokott szinten marad. Akár állami támogatással is. Hogy ne kelljen apukának választania, hogy az idén kocsit cserél vagy Ádámkának jöhet a kishúga, az Évike. Különben csudára érdekelne a már nagycsaládosok hozzászólása, véleménye, hogy mi az ami ténylegesen hiányzik az életük megkönnyítéséhez.
A tét óriási. Nem babra megy a játék. Lenni vagy nem lenni – Hamlet után szabadon.
