Megjelent a Mókuskerék – Csala László tollából.
Csala László István, mindannyiunk Laci bácsija nem más mint a Déli Hírlap alapító főszerkesztője. A fenti kép a kilencvenedik születésnapján készült, amikor elmondta, egy történelmi családregény rejtőzik az íróasztala fiókjában. Megjelenésre várva. Volt szerencsém gépelt, kézirat formájában végig olvasni. Szinte egy ültében. Igazából gyorsolvasó vagyok mint a templomban, szokásom szerint minden írást meghajtok mint az imakönyvet. Most viszont nem tehettem. Minden lapja egy olyan új információt adott amit semmiért ki nem hagyhattam.
Hiszen ismerem a szerzőjét, Laci bácsit, az első főnökömet. Számomra akkor 18 esztendős slapajként visszategezhettem. A mi szakmánkban ez régi jó szokás. Megmondom abban a koromban aligha tudtam Őt gyerekként , ifjú bohémként vagy harcos lázadóként elképzelni. A szigorú , de jóságos, a kemény de megbocsájtó főszerkesztőt láttam Benne, aki próbálja a szárnyaimat nyesegetni, úgy hogy azért még felszállhassak. Ebben a könyvben – el se merem most már olvasni – van egy rész ahol már igazgatóként vezetem a Délit és egy születésnapi partin méltánytalanul megfeledkezem a Mesteremről. Sose gondoltam volna, hogy ez a tényleges sértés milyen mély nyomot hagyhat valakiben. Vagy talán csak most érzékelem, amikor már magam is kifelé lógok a szakma felső berkeiből. Szándékosan nem újságírást mondok, mert abból ép ésszel sose lehet kiöregedni. Csak kihalni.
Ez könyv maga a huszadik század. A nagy rendező, a jóságos Teremtő mindenkinek kiosztotta a szerepét , amit jól vagy rosszul de igyekeztünk eljátszani. Laci bácsi a maga szemszögéből, perspektívájából nemcsak megélte , de meg is örökítette. Hozzá nem tett, de semmit el nem vett. Aki kezébe veszi, számítson egy tartalmas, érdekfeszítő időutazásra. Arra is, hogy nem kerülheti el azt a részt ahol majd magára ismer. Hiszen ez velem is megesett. Mindannyiunkkal megtörtént. Mókusokként tapostunk, könyököltünk, hol lent hol fent míg erőnk tartott.
A kiadásban oroszlánrészt vállalt Keglovics János, a hátsó borító képét Kerényi László készítette és az ajánlót Gyarmati Béla írta. Végül Ducsai György igazgató nyomdájában Borkuti László kiadó rendelte meg a nyomtatást. Köszönet érte mindenkinek. A magam példányát megkaptam – sajnálom, hogy Laci bácsi nem dedikálta nekem. Remélem hamarosan pótolja.
Kérdés, hol kapható, akit érdekel az jelezze beszerzem, elküldöm. Az igazi egy miskolci könyvbemutató lenne – ha Laci bácsi egészsége engedné.
A
