SzántóGráf

Látványos, de haszontalan győzelem rengeteg áldozattal – száz éve kezdődött a caporettói áttörés

THE BATTLE OF CAPORETTO, OCTOBER-NOVEMBER 1917 (Q 61020) The Austro-Hungarian and German offensive in the Julian Alps. Austro-Hungarian troops, a German bridging train and ambulance waggons advancing along the Udine-Codroipo road, 29/31 October 1917. Copyright: © IWM. Original Source: http://www.iwm.org.uk/collections/item/object/205308517

Nagy katonai siker hatalmas veszteségekkel, a háború végeredményét azonban nem befolyásolta – ez az 1917. október 24-én kezdődő caporettói áttörés néven ismert támadás mérlege. Összeállítás az mta.hu-n az isonzói állóháború tizenkettedik csatájáról, amely az olasz front hosszú ideje merev frontszakaszát igen rövid idő alatt látványosan előre tolta.

Az első nagy világégés negyedik esztendejében az Osztrák–Magyar Monarchia seregei nekiveselkedtek, hogy egy elsöprő rohammal győzelmet arassanak a déli hadszíntéren. Az isonzói állóháborúban a korábbi tizenegy alkalommal az olasz fél próbálta meg áttörni a frontot, ezúttal a másik oldal vette át a kezdeményezést. A katonai-politikai előfeltételek ígéretesnek tűntek: keleten összeomlott az utolsó nagy orosz támadás, a Kerenszkij-offenzíva. A teljesen demoralizálódott orosz csapatok folyamatosan hátráltak a németek elől, akik szeptember elejére elfoglalták Rigát. Orosz szövetségese vereségével pedig Románia magára maradt keleten.

A központi hatalmak számára kedvező körülmények tették lehetővé, hogy katonai erők átcsoportosításával megerősítsék az olasz fronton harcoló alakulatokat.

Az áttörést gondos előkészítés előzte meg. A Monarchia hadvezetésének választása azért esett Caporetto környékére, mert ezt a szakaszt kevésbé védték az olasz seregek. Az osztrák-magyar csapatok megsegítésére a németek hét, hegyi harcokban járatos hadosztályt irányítottak az olasz frontra.

Az előkészületek során a meglepetés mellett fontos szerepet szántak az új taktikának is. Az Oskar von Hutier porosz tábornok által kigondolt, ún. beszivárgás lényege az volt, hogy a rohamcsapatok beszivárognak az ellenséges vonalak mögé, majd elvágják őket az immár mögöttük elhelyezkedő főerőktől. Ennek szellemében az Alfred Krauß tábornok által kiötlött harcmodor arra épített, hogy a völgyekben indul meg a lendületes támadás, a magaslatokat pedig, a korábbi gyakorlattal szakítva, nem elfoglalni akarják majd a rohamozó csapatok, hanem elszigetelik. Az ellenséges vonalak mögött így sikerül elvágni a kommunikációjukat, ezzel megfosztva őket a felderítés és főleg a visszavonulás lehetőségétől, kilátástalanná téve a helyzetüket.

Az így megindított támadást követően a Monarchia erői és német szövetségeseik mintegy 25 kilométert nyomultak előre egészen rövid idő alatt. A központi hatalmak előretörése csak november 10-én lassult le a Piave folyó partjainál.

Az olaszok végül angol és francia segítséggel a Piave felső folyásánál megfékezték a támadást, majd a Brenta és a Piave között, a Grappa hegységben indított újabb áttörési kísérletet is megállították. A központi hatalmak ezért az újabb támadásokat 1917. december 2-án beszüntették.

Mi adta az áttörés jelentőségét? Az, hogy az olasz front hosszú ideje merev frontszakaszát igen rövid idő alatt látványosan előre tolta, méghozzá tizenegy olasz támadási kísérlet visszaverése után, ezzel párhuzamosan pedig lényegében szétrobbantotta az olasz hadsereget, a maradékát is szinte teljesen demoralizálva.

Összességében azonban a caporettói áttörés katonai bravúrja látványos, ám végső soron elkésett, haszontalan siker volt a központi hatalmak számára. Alig egy évvel később az Osztrák–Magyar Monarchia és Olaszország, illetve az antant között létrejött a padovai fegyverszünet, amelyet a Giusti-villában írtak alá 1918. november 3-án. A Monarchia számára ezzel véget ért a világháború.

Ha megkíséreljük megvonni a caporettói áttörés mérlegét, elszomorító számokkal találkozhatunk. 1917. október 24. és november 10. között az olasz fél, tehát a teljes olasz haderő vesztesége mintegy 10 000 halottra, 30 000 sebesültre és 300 000 hadifogolyra tehető. Közel 5000 löveg, 300 000 puska, 3000 géppuska, 2000 géppisztoly, több mint húsz repülőtér került a támadók kezére, a katonaszökevények száma pedig mintegy 400 000-re tehető.

A központi hatalmak veszteségei mintegy 70 000 főre tehetőek. Ebből mintegy 30 000 halott és sebesült a Monarchia alakulataiból került ki. Az áttörésben a Monarchia oldalán számos olyan alakulat vett részt, amelynek helyőrségei Magyarországon voltak, és főleg magyar nemzetiségű katonák alkották. Budapest, Székesfehérvár, Debrecen, Pécs, Nagykanizsa, Veszprém, Esztergom, Szeged, Győr, Nagyvárad, Szabadka, Kassa és Szatmárnémeti gyalogezredei vettek részt a caporettói harcokban.

A teljes cikk az mta.hu-n olvasható.
http://mta.hu/tudomany_hirei/latvanyos-de-haszontalan-gyozelem-szaz-eve-kezdodott-a-caporettoi-attores-108123

 

 

Copyright © 2017 MTA, All rights reserved.
MTA sajtóközlemény

Our mailing address is:

MTA

Nádor u. 7.

Budapest, Budapest1051

Hungary

Add us to your address book

Want to change how you receive these emails?
You can update your preferences or unsubscribe from this list.

THE BATTLE OF CAPORETTO, OCTOBER-NOVEMBER 1917 (Q 86107) Masses of Italian prisoners held outdoors near Cividale del Friuli, November 1917. Copyright: © IWM. Original Source: http://www.iwm.org.uk/collections/item/object/205330183

Exit mobile version