SzántóGráf

Brummi megnémul – a régi könyvemből – újra megnémult

Begőzölünk a benzin párájától a hatvanas évek derekán.  Vírusos, motoros lázban égünk, jönnek a Schwalbe, az MZ és a Jáva 05-ös ötven köbcentisek újak, használtak, leharcoltak, s mi kora tavasztól késő őszig koradélutántól sötétedésig brügettünk, tekergünk a városban. Bütykölünk a garázsban, az udvaron, s a pincében. Patikás ricinussal, s feketén szerzett gyertyákkal tuningolunk. Ha megáll, a tudomány szaladunk a veterán motorosokhoz, Dugó bácsihoz a Búza térre, Szalai Zoltánhoz vagy az Ady híd mellett sorjázó mesterekhez. A kismotoros bandából emlékszem Csermák Attilára és a közelmúltban elhunyt Kerékjártó Dénesre. Fogy a memória, ám sose felejtem – egyikőnk a Várszegi Karcsi a régi tapolcai úton fennakad a sorompón. Ez a tragédia elgondolkodtató, sokkol, mindannyiunkat megzaboláz, egyszerre kijózanodunk az őrült sebesség mámorából.

 

Még nem is sejtjük, hogy Miskolcon az ötvenes évek derekáig szinte tömegsport a motorozás. Az MHSZ elődjében, a Szabadságharcosok Szövetségében sokan versenyeznek. Még a Széchenyi úton is rendeznek bajnokságot. A régi képek tanúsága szerint az Ady hídnál volt a rajt. Látszanak rajta az elnyűhetetlen, traktorüléses 125-ös Csepelek. Az indulók között már Velencei János, Kuksi a sztár. Tomi, Velencei Tamás, a fia, apja tökéletes reinkarnációja. Bohókás amerikai csillagos sisakjában ugyanolyan élvezettel bömbölteti az 1500 köbcentis motorját, mint Kuksi. Annyi a hasonlóság köztük, hogy nem is csoda, egymással nehezen értenek szót. Tomi az amerikai emigráció idejét, jómagam pedig Kuksi utolsó miskolci éveit eleveníti fel.

 

A kilencvenes évek elején végleg haza húzza a szíve Miskolcra. Ám előtte sorra, egymás után hétszer nyeri meg az északi, a kelet amerikai legnagyobb terepmotoros bajnokságokat. Még nincsenek japán csodamasinái, egyszerű gyári Jáva 250-esekkel arat a 350-es és az 500-asok mezőnyében is. A jenkik nem hiszik el az erőforrás űrméretét, leellenőrzik, majd bocsánatot kérnek tőle. Az se megy a fejükbe, hogy menetközben, miként forrhat össze a motoros a motorjával, úgy, ahogyan csak ő képes erre. A fiát korán nyeregbe ülteti – nem nehéz rávenni –, majd annyit mond – a gázt adjad, a féket csak akkor húzd, ha berezelni készülsz. New Jerseyben egy Peugeot kereskedést vezetnek, amikor Tomi egyik legjobb vásárlója különös módon tér be a szalonba. Az öreg ügyvéd, aki mindig magában jön az autókért most nagy felhajtással, testőrökkel állít be a szalonba. Cyrus Vance, a Carter adminisztráció külügyminisztere nem felejti el, hogy minden autóját egy magyar fiútól vette. Személyesen kéri fel, hogy utazzon vele a Szent Korona átadására, Budapestre. Tomi örül az ajánlatnak, majd ki bújuk a bőréből, ám az éppen akkor betegeskedő apja otthon marasztalja. Máig sajnálja, hogy ezt elszalasztotta. Így amikor először jön haza, első útja a Nemzeti Múzeumba vezet, akkor még ott őrzik a legszentebb magyar ereklyét.

 

Közben, Kuksi Miskolcon az utak császára. Sűrűn megcsípik a bravúroskodó motorost a Ladás rendőrök. Ám amikor leveszi a bukóját, s felismerik, az amerikai ősz öreg vagányt megbocsájtanak neki. Hálából tanítgatja a motoros rendőröket olyan trükkökre, amiről még fogalmuk sincs. Így aztán semmi gond, amikor Miskolcról Bécsbe alig két és fél óra alatt száll, de hogy száll, repül egy pótabroncsért. Időnként magam is megülöm a garázsunkban parkoló ezres vagy még nagyobb Hondát, Yamahát vagy a Kawasakit. Beöltözök és óvatosan körbegurulok a városon. Lekuksiznak, megállítanak, hátba veregetnek, a rendőrök díszkíséretet ajánlanak, s ez nem az amerikai rendszámnak szól. Ha szabadulni akarok, azt teszem, amit ő csinál. Megtekerem a Brummi gázkarját, bőgetem, a hangja, mint a légvédelmi szirénáé, megremegnek a környező házak ablaktáblái, majd röstelkedve arrébb megyek. A böhöm motor mintha azt dohogná, hogy jövök én ehhez, ez csak a Kuksié.

 

1995-ben, alig 63 esztendős, amikor búcsúztatják a mindszenti temetőben. Motorosok százai várják a jelet, hogy egy mindent megrengető gázfröccsel búcsúzzanak. Legnagyobb kedvence a sír mellett áll. A mindig pöccenésre induló gép megadja magát. Nem jön ki hang a kipufogóján.

 

Majd Tomi is hazajön – Tibolddarócra az ősi családi fészekbe. Keresné apja találmányát, a félig készre álmodott

csodamotort, de nem leli. Csak a szabadalmi leírás maradt utána. Megtalálja Brummit és neki az első köszörülésre felbőg. Megtankolja a kiszáradt járgányt, felpattan rá és meg se áll vele Debrecenig. Végig bőgeti, ahogyan az apjától látta, hallotta. Közben furcsa érzése támad – mintha Kuksi ülne mögötte. Még hallja is – fiam a féket csak akkor húzd, ha berezelsz…

 

Exit mobile version