A korábbi jegyzeteim folytatásaként – Időutazás a szülőföldön címmel publikálom visszaemlékezéseimet. A másik lényeges változás, hogy ez már nem csütörtökönként hanem szombaton jelenik meg az Északban. Jelzem, most hétvégére aktualizált történettel jelentkeztem. Édesapám korai halála után rendszeresen kísérgettem édesanyámat az Avasi sírkertbe. Hogyan sikerült sírkövet vásárolnunk és milyen volt a korabeli kínálat a régmúltban.
A múltidézésben Papp Tibor Miskolc legkvalifikáltabb kőfaragója segített. Igaz, hogy a hatvanas évek derekán a Sajószentpéteren dolgozó Klein Ernő mester készítette édesapám kövét. A másik igazság, hogy ebben a cikkben egy kicsit felcseréltem a márványt a gránáttal vagy talán fordítva. Hibás vagyok. Természetesen Tibor barátom nem örült a tévedésnek, azt hiszi, hogy a szakmában az ő rovására írják. Aligha hiszem, hogy egy bárki is feltételezné róla. A probléma gyökere, hogy ilyentájt minden kőfaragó be van havazva.
Ilyenkor mindenszentekkor mindenki szeretné ha készen állna a megrendelt síremléke. Ez a mesterek szezonja.Így aztán a nagy kapkodásban – látszik, hogy ehhez se nagyon értek – elértettem egy két szót. Ígérem, a gyűjteményes kiadásban már minden a helyén lesz – megtanulom a márvány és a gránit közötti közötti különbséget.
A csorbát kiköszörülöm. Egyébként ha valaki még nem tudná – ezen a héten jelenik meg majd az új ki tudja hányadik könyvem aminek a címe Egy malomban örülünk . Aki gyűjti ezeket már most előrendelheti – a dedikálás továbbra is ingyenes.
