SzántóGráf

Ez az év nem az enyém volt – íme a nagy csapat, amely már soha többé nem lesz – ki kit ismer fel – 2017 után csak eggyel többet írunk – lassan de biztosan lehull a lepel az elhallgatott igazságról

Ilyentájt érdemes számvetést készíteni. Magam is megteszem. Bevallom, magamnak nem szívesen , ez az esztendő nem az enyém. Bementem a csőbe, s nehéz kikecmeregni. Szerencsémre vannak még jó barátaim akik nem hagytak magamra. Tény, hogy egy országos méretű karaktergyilkosság áldozata lettem és ehhez képest kitűnően érzem magam. Kiderült, hogy akik ismernek nem hitték el a kollégáim lejárató szövegét. Akik meg sose hallottak rólam azok meg ugyancsak hitetlenkedtek.  Hüledeztek, hogy ilyen nincs, nem létezhet. Irodalmi stílúsban, a kurucinfo stílúsában jellemeztem, de annyira szépen, hogy ha ez igaz csak megkaptam volna a forradalmi munkás paraszt hatalomért aranycsűngőt. Ám a rendszerváltásig csak olyan irószerboltokban szabadon vásárolható kiváló dolgozó plecsnikkel kellett beérnem. A továbbiakban már nem sajnáltatom magam, mert nincs miért. Megtörtént az első szembesítés a rendészekkel és ezzel azt hiszem már is lehullt a lepel az igazságról.

Korábban ilyenkor a kukások a kéményseprők járták a várost. Buékoltak. Kikészítettem nekik ami járt, de az idén valahogyan elmaradoztak. Régebben , hogy biztos legyek a dolgomban mindig rákérdeztem ki a szemetesek vagy a kéményseprők főnöke. Különösen akkor volt az hatásos keresztkérdés amikor csőstől, csapatostúl szállították a jókivánságokat. Megvallom, az idén már én se tudom ki igazgatja őket.
A képen jobbról a második jóképű ember Horváth Jenő , az aligai pártüdülő hajdani igazgatója. Az idén búcsúztattuk el. Neki köszönhetem a Kádártól Castróig című könyvem sztoriját. Ezen a képen cirka negyven esztendős lehetett. Én 13 évesen nyári diákként dolgoztam a keze alatt. Jut eszembe, az első főnököm volt. Ez látják kimaradt a karakteremből – együtt építettük a világszocializmust.
Ha valaki nem ismerné ezt az urat, gondoljon arra a kötelező matekkönyvre amit minden diáknak forgatni kellett. Obádovics József bibliáját. Az úrral Széplakon futottunk össze. Odáig azt hittem, hogy ezt egy szovjetunióbeli matematikus erőltette rán. Barna műbőrkötésben kellett megvennünk. Soha bele nem lapoztam.
Német Miklős miniszterelnök úr. Szóval nem is olyan régen, talán Horn Gyula halála idején egy könyvre való anyagot készítettem vele. Hang és videofelvétellel kombinálva. Végül a mű annyira hitelesre sikerült, hogy a riport alany elállt a megjelentetéstől. A kéziratot és minden ezzel kapcsolatos anyagot elraktam. S novemberben egy betörés alkalmával valaki ezt felmarkolta. Azóta is azon agyalok mi lesz ha illetéktelenek kezébe kerül.
Szomszédunk lakatlan házában elszaporodtak a mezei egerek. Novemberben keresik a búvóhelyet. Csövek mellett, az ablakon át mindig belopózik egy kettő. Két hétig vadászom, s idáig mindig én győztem. Az idén is. Igazából már nem is haragszom rájuk. Ha az íróasztalom feletti polcon elfutnak mindig lelöknek valamit a fejemre. Megijesztenek. Én meg nekik is megbocsájtok.
Igen ez igazságtalanság. Elárulom, hogy a Jóban rosszban sorozat mellett elmaradhatatlan szellemi rágógumim a Rex felügyelő. Szeretem a német juhászokat. Mindig is egy ilyet akartam, de a család sose járult hozzá. Talán most, hogy 68 esztendősen felszabadultam a napi robot alól csak összeállok egy ilyen okos állattal. Lehet, hogy többet ér mint egy zsebben viselhető gázpisztoly.
Exit mobile version