![Amikor szikkadt zsemlében zöldellt a parizer – volt egyszer Utasellátó, álomállásokkal – már gépesítették a csekkes befizetést](https://szantograf.hu/wp-content/uploads/2017/12/Resized_20171228_082948.jpeg)
Valamikor nagyon tetszettek nekem az automaták. Emlékszem Miskolcon a Tiszai pályaudvaron sorjáztak a szendvicsadagolók. Abban az időben amikor a szerelvényeken még igazi magyar utasellátósok cirkáltak kupéról kupéra. Egy speciális fehér műanyag kosárral amelyeket a miskolci műanyag feldolgozó üzemben készítettek.
Az ilyen automaták is a nevezetes Utasellátó kebelébe tartoztak. S ha már szóba került ez a cég elárulhatom, hogy különleges státusza volt. Volt egy részlege az amelyik a nemzetközi járatokon, főleg a Bécs Budapest vonalon teljesített szolgálatot. Az ott dolgozók az állambiztonsági szolgálat kémelhárításához tartoztak. Ennél jobb fedőszervezetet aligha találhattak volna ki. A magas rangú elvtársak leszármazottai vadásztak ezekre az állásokra. Állandó külföldi kiküldetés, napidíjjal kiemelt fizetéssel. Álomállások voltak, s különbek mint a kamionosé akik igazából megdolgoztak a pénzükért. Bár ők se úszták meg, hogy ne kössenek vérszerződést a szolgálatokkal.
![](https://szantograf.hu/wp-content/uploads/2017/12/Resized_20171228_082938.jpeg)