Hogy mi mindenről árulkodik egy kép – 1995 nyarán készült  – Jánosi csak arra járt Csomaival – ez a Déliről és a Népszabadságról szólt  – az öröknek és a megbontathatatlannak hitt barátságról

Örömmel fedeztem fel ezt a felvételt egy másik,  nagy forgalmú, nagy nézettségű portálon. Mivel a fotó bal sarkában felismertek és többen is engem fikáztak, elárulom ennek a pillanatnak az előzményeit. Jánosi Lajos – már nem emlékszem milyen funkciója is volt a szocialista pártban – tök véletlenül került erre a ritka eseményre talán dr. Csomai Zoltán a Déli Hírlap kft akkori kisebbségi tulajdonosa hozta magával a Gösser étterembe. A jobb sarokban álló úr L. Lengyel László a német tulajdonú Népszabadság Zrt vezérigazgatója  aki éppen tájékoztatja a meghívottakat, hogy ezentúl is  a Déli Hírlap a Népszabadsággal párban jelenik meg.

Nos, a fiatalabbak és a kevésbé beavatottak kedvéért elmondom ennek az előzményeit. Jómagam aki 1969 óta voltam a lapnál 1993 decemberében teljesen váratlanul ügyvezető igazgató lettem a teljesen tönkrement kiadó élén. Minden mindegy már alapon rám bízták a 30 milliós hiánnyal küszködő céget.

Az általam nagyon tisztelt elődöm akinek sokat köszönhettem akkor rögtön elhagyta a süllyedő ladikot. Az akkor még városi lap példányszáma is zuhanó repülésben volt. Juhász Judit , Antal József miniszterelnök szóvivője akit még a rádióskorából ismertem elárulta, a Népszabadság szívesen terjeszkedne vidéken. Összehozta a partit.

Nem szívesen untatok senkit a részletekkel, de annyit elárulok, hogy dr. Breitner Miklós úrral három teljes hétvégén kidolgoztuk a Jumbo tarifarendszer legapróbb részleteit. Megállapodtunk, hogy a csökkenő példányszámú Népszabadsághoz Borsodban mindenki kaphat egy helyi lapot potom 100 forintért.

Hogy fényezem magam, ez a húzás a magyar sajtótörténet egyik legsikeresebb huszárvágása lett. Tessék elképzelni, hogy szinte hat hónap alatt a két lap együttes megyei példányszáma csaknem elérte a napi negyvenezret. Az országos lap ezzel az itt elért eredményével is első lett a  központi lapok sorában. Igen sokba került ez nekik. Végül egy jóban rosszban együttműködés napra pontosan öt esztendeig tartott.

A kép jobb sarkában látható L. Lengyel Lászlóval szinte hetente egyezkedtünk, civódtunk az együttműködés részletein.  Állandóan azt vetette a szememre, hogy nem stimmel az elszámolás, s egyre nagyobb a vesztességük ezen . Igaza volt. S az se tetszett nekik, hogy az akkor munkanélküli fideszesek éppen itt kaptak állást. A választások után ugyanis nmég a Kossuth utcai iroda fenntartása is veszélybe került.

A népszabadságosok  kiélvezték az együttműködés minden előnyét. A délisekkel együtt.Ám a siker mámorában elmérték azt a bizonyos részüket. Ugyanis a miskolci sikeren felbátorodva egyre több megyében próbálkoztak ilyen szatelit Nap lapokkal. Megyénken kívül mindenütt megbuktak ezzel. S a vesztességet a Princz Gábor nevével fémjelzett Postabank állta, amíg csak tudta. Lehet, hogy nem szép dolog így utólag másokba – főleg a kimúlt oroszlánokba rúgni – de az biztos, hogy a Népszabadság alaposan belejátszott a Postabank macijának a hanyatt esésében.

S akkor jöjjön a kétszáz forintos kérdés. Hogyan engedte meg a kereszténydemokrata városvezetés, hogy a tulajdonában lévő városi lap  egy szocialista újsággal együtt közösködjön. Nos, logikusan gondolkodtak.  A Déli Hírlap konszolidált szellemiségével a korább négyezer helyett negyvenezer ember jutott el a Népszabadsággal. Ehhez persze az is kellett, hogy az akkori nyomdát elhagyja az Észak-Magyarország.  Így azonnal válthatunk a reggeli ofszet nyomásra. Jó lenne ha ezt a képet – az én albumomból nem kerülne ki még egyszer. S  ne szívesen venném azoknak a megjegyzéseit akiknek semmi közül nem volt mindehhez és nem láthattak a dolgok mélyére.

A társulatból Paulovics Guszti barátom, Bohus János szerkesztő tanár úr, Szikra Pali és Szabán Gabika már nincs köztünk. Ha valaki tudni szeretné ez a fotó már a Széchenyi úti szerkesztőségben készült.

A Déli Hírlap született 1969 szeptemberében és 2002 májusában búcsúztattuk el. Ott voltam a születésénél gyakornokként. S nekem jutott  a leghálátlanabb szerep, hogy lezárjak egy fejezetet a város, a megye sajtótörténetében. Ha akkor nem teszem meg ezt a kényszerű lépést a megyei lap az éppen akkor felálló szocialista városvezetés faliújságja lesz. Persze ebben az igyekezetben már rám aligha számíthattak, számítottak volna. Hiszen a Déli Hírlap támogatását minden alkalommal a gazdasági bizottság szocialista tagjai torpedózták meg.

Még egyszer akinek ehhez sürgős mondanivalója lenne kérem privátban adja elő – info@szantograf.hu  Ígérem, hogy dokumentumokkal alátámasztva minden kérdést megválaszolok. S a jövőben azt is megírom, hogy miképpen zajlott le az Észak és a Déli összeköltözése. Ám előtte megoszthatom a két lap szakításának a kulisszatitkait is. Majd.

Előre mondom, nem úgy ahogyan néhányan terjesztik. Készült erről egy százoldalas tanulmány – sejtem, hogy nem mindenki kíváncsi erre.