SzántóGráf » Fiatalon Miskolczról » Dokufotó a múltból – ni csak 1955 nyara a palotaszálló parkjában – Gyuri bácsi elhajtott egy angyalt – utána szabad elvonulást kapott
Dokufotó a múltból – ni csak 1955 nyara a palotaszálló parkjában – Gyuri bácsi elhajtott egy angyalt – utána szabad elvonulást kapott
A kép nem ma készült . Pontosan 1955 nyarán a lillafüredi palotaszálló parkjában. Sose gondoltam volna, hogy akkor látom utoljára Édesapám unokaöccsét, Oswald Györgyöt, Gyuri bácsit a főváros akkor legismertebb nőgyógyász orvosát. Szüleim tudták, hogy búcsúzni jött. Egy fontos elvtárs lányánál el kellett hajtania az angyalkát. Ez akkoriban tiltott műtét volt. Gondolkodott megteszi nem teszi, megtette. A főelvtárs – amikor az ügy kiderült – mindent megpróbált Gyuri bácsira kenni. Ő nem tudott semmit, semmiről. A doktor úr végül szabad elvonulást kapott, tekintettel arra, hogy a budapesti elit hölgytagjainak a kedvenc méhésze volt. Nem véletlenül. Másnap elszállt Nyugat Németországba ahol nem sokára egy komplett klinika tulajdonosa lett. Gazdag, nagyon gazdag híres orvos lett. Nem feledkezett meg a családjáról csak arról, hogy időközben megváltozott a nevünk. Harminc éven át keresett minket. Élete utolsó pillanatáig. Leszármazottai családja nem tud magyarul. Akad e valaki aki ismeri a történetét , esetleg Németországban élve megkeresné a leszármazottait.
Gyuri bácsi aznap egy távirányítós versenyautót hozott ajándékba. Drótos távirányítósat mert csak ilyen volt még. Estére sikerült elrontanom. A vízipisztolyt ott helyben vettük. Ni csak már ekkor is vonzódtam a militarizmushoz. Úgy látszik ez a génjeimben van. A rendészeknek ne tessék megmutatni mert a tárgyaláson ezzel elsőre pert nyernek. Dokumentum fotó.
Időnként leltározok. Átnézem a mobilom névjegyzékét. Megesik, sajnos egyre gyakrabban, hogy olyan számokra lelek, amelyeket már soha többé nem hívhatok. Megvallom nehezemre esik...
Ez a legendás újságíró üdülő, az Interpress Hotel, ami a Siófoki ezüstpart ékessége volt. A Magyar Újságíró szövetségen kívül ugyanitt, csaknem hasonló szállói...
Talán a kilencvenes évek eleje óta ismerjük egymást. Abban az időben éppen Miskolc első kis mobilt telefon üzletében dolgozott. Részben ismertem a múltját,...
A Munkácsytól a Szemeréig girbegurba macskaköves volt az Arany János utca. A villamosközlekedési vállalat otromba, ablaktalan trafóházával csaknem szemközt volt a...
Aki nem tudná ez volt az első miskolci villanyrendőr. Mint egy kétlapos gázrezsó tele gombokkal ezen váltották a színeket. Mivel a csaknem szemközti...
Hajdanán, amikor megalakult a Városszépítők Egyesülete, vérre menő viták zajlottak a szervezet Kós-házában. Úgy tűnt, mintha a miskolci építészek, az Északterv agytrösztje komoly...
Úgy kaptatunk az Avas tetejére, mintha űznének. Lihegve bukdácsolunk egyszerre több százan a töredezett félrecsúszott lépcsőkön. Egy szuszra talán sosem sikerül senkinek feljutni....
Bár sosem láttam azt a bizonyos vasfüggönyt, ám ahogy közeledtem felé, egyre hevesebben éreztem a gyomrom remegését. A nézzen rám, szálljon ki, nyissa...
Szeretek a régmúlton búsongani. Így aztán számomra mindig felüdülést jelent ha betérek, betévedek a Miskolci Andrássy úti antikáriumba, régiségboltba. Csodálatos, amikor olyan tárgyakkal...
Kerényi László dokumentumfilmes barátomat folyamatosan bíztatom, bányássza elő azokat az ikonikus régi szerkesztőségi fotókat, amelyek a valamikori Déli Hírlap életét prezentálja. Nemcsak nekem...