Alaposan megszigorították a mozgássérült kártyák kiadását. Tulajdonképpen csak annak adják meg akinek hiányzik valamelyik lába. Ha józanul mérlegeljük helyes döntés volt a változtatás. Hiszen a körzeti orvosok sok esetben még a szociális szempontokat is mérlegelték, s nem mindig voltak olyan helyzetben, hogy nemet mondjanak a kérelmezőknek. Így aztán megesett, hogy boldog boldogtalan megkapta a kék flepnit amivel ingyen parkolhatott, ráadásul elfoglalhatta a valóban erre rászorulóknak fenntartott parkolóhelyet. Engem is bosszantott, ma is, hogy hatalmas terepjárók fiatal gazdái lazán kirakják a kártyájukat, s simán elterpeszkednek a rokisoknak fenntartott helyen.
Egyébként egyszer valamikor, talán még a szocialista érában úgy próbálták kiszűrni a szimulánsokat, hogy előírták volna a kocsikra elől hátul egy nagy tanulóvezető matricára hajazó kerekes-kocsi emblémát. Fixen. S a kártyákat csak így párban lehetett volna használni. Az ötlet jónak tűnt, hiszen sok drága autó tulajdonosát visszatartott volna ez a megoldás. Így aztán sokáig ment a biznisz a sok pénzt megtakarító roki kártyákkal. Már csak azért is ezt az unióban mindenütt elfogadják.Londonban sok kocsi szélvédője előtt látni manapság is magyar kiadású kártyát.
Különben ebben az évben két alkalommal is ízelítőt kaptam a mostani rehabilitációs felülvizsgálatból. Ennek a menete, hogy beadjuk az orvosi papírokat, a javaslatokat és a megadott időre meg kell jelenni az ellenőrzésen. Minden esetben először az asszisztens kijön és kiválogatja a számára érdemes igazolásokat majd leteremt, hogy nincsenek időrendi sorrendbe rakva. Ilyenkor még nyel egyet az ember, s hallgat. Az álmos könyvek szerint ezek a viták nem sok jót jelentenek. Majd következik az idős doktor úr aki rutinszerűen próbálja kiszűrni a szimulánst, megtornáztat, addig hajlítgatja a lábaidat amíg nem nyekken egyet a beépített protézis. Van behunyt szemes csíkon járás és minden egyéb jó amivel azt kéne bebizonyítani, hogy nem tökéletes a járásod. Ha erősködni próbálsz már is visszakérdez, hogy aggályossá teheti e a jogosítványod. Ez a varázsszó. Hiszen döntened kellene kék kártya jogsi nélkül vagy jogsi kártya nélkül. Ki az a hülye aki ilyenkor még hezitál.
Mivel családilag érintett lettem ebben a témában próbáltam a baráti körben felmérni, igazából miként is adják meg ezt a privilégiumot. Egy orvos megmutatta a salátává gyűrt ide készült jogszabály gyűjteményt . Közölve , hogy az ezzel kapcsolatos konfliktusai miatt felhagy ezekkel a vizsgálatokkal. Az új kártya tulajdonosokat is kifaggattam. Kiderült, hogy két lábon is megkapható. Elegendő egy korábbi agyvérzésből visszamaradt imbolygó járás és néhány ehhez kapcsolódó szövődmény. S mindenki elmondta a maga történetét, mondván, hogy nem minden járásban olyan szőrős szívűek a doktorok mint a miskolciban. Ahol már egyszer is felmerült a gyanú, hogy nem volt korrekt a felülvizsgáló bizottság döntése ott a tűztől is félve inkább mindenkit elhajtanak, nehogy szó érje a házukat. Talán ennek a következménye, hogy például a feleségem mindkét műtött, protézissel megspékelt lábait rendbe találták. Aminek nagyon örülünk és már jövőre el is indulna a száz méteres gátfutáson.
Mondom mióta ez a kérdés a fókuszba került, az utcán – nyilvános helyeken – lefotózgatom a friss kártyákat. S akik vállalják a válaszadást megkérdezem mi az amivel kiérdemelték a roki papírt. Akik bottal, járókerettel vánszorognak ki az autóból nem háborgatom. Ám a zizegő joggingos sportcipősöket megszólítom. Na ők akik ilyenkor hihetetlen színészi átalakuláson esnek át. Annyira jól csinálják, hogy legszívesebben eltámogatnám őket a legközelebbi edzőterembe.
