Mint mond az álmos könyv – amikor aggályossá tehető a jogsi – megszondáztattam a kártyásokat – helyes, jogos a szigorítás – van amikor átesünk a ló másik térfelére – csak a lábatlanoknak járna

Alaposan megszigorították a mozgássérült kártyák kiadását. Tulajdonképpen csak annak adják meg akinek hiányzik valamelyik lába. Ha józanul mérlegeljük helyes döntés volt a változtatás. Hiszen a körzeti orvosok sok esetben még a szociális szempontokat is mérlegelték, s nem mindig voltak olyan helyzetben, hogy nemet mondjanak a kérelmezőknek. Így aztán megesett, hogy boldog boldogtalan megkapta a kék flepnit amivel ingyen parkolhatott, ráadásul elfoglalhatta a valóban erre rászorulóknak fenntartott parkolóhelyet. Engem is bosszantott, ma is, hogy hatalmas terepjárók fiatal gazdái lazán kirakják a kártyájukat, s simán elterpeszkednek a rokisoknak fenntartott helyen.

Egyébként egyszer valamikor, talán még a szocialista érában úgy próbálták kiszűrni a szimulánsokat, hogy előírták volna a kocsikra elől hátul egy nagy tanulóvezető matricára hajazó kerekes-kocsi emblémát. Fixen. S a kártyákat csak így párban lehetett volna használni. Az ötlet jónak tűnt, hiszen sok drága autó tulajdonosát visszatartott volna ez a megoldás. Így aztán sokáig ment  a biznisz a sok pénzt megtakarító roki kártyákkal. Már csak azért is ezt az unióban mindenütt elfogadják.Londonban sok kocsi szélvédője előtt látni manapság is magyar kiadású kártyát.

A címképen látható úr mutatta ezt a fotót. Esélyt se kapott rá, hogy kártyatulajdonos legyen. Visszatérő kérelmező mint az utána következő agyvérzése féli béna fiatalember.

Különben ebben az évben két alkalommal is ízelítőt kaptam a mostani rehabilitációs felülvizsgálatból. Ennek a menete, hogy beadjuk az orvosi papírokat, a javaslatokat és a megadott időre meg kell jelenni az ellenőrzésen. Minden esetben először az asszisztens kijön  és kiválogatja a számára érdemes igazolásokat majd leteremt, hogy nincsenek időrendi sorrendbe rakva. Ilyenkor még nyel egyet az ember, s hallgat. Az álmos könyvek szerint ezek a viták nem sok jót jelentenek. Majd következik az idős doktor úr aki rutinszerűen  próbálja kiszűrni a szimulánst, megtornáztat, addig hajlítgatja a lábaidat amíg nem nyekken egyet a beépített protézis.  Van behunyt szemes csíkon járás és minden egyéb jó amivel azt kéne bebizonyítani, hogy nem tökéletes a járásod. Ha erősködni próbálsz már is visszakérdez, hogy aggályossá teheti e a jogosítványod. Ez a varázsszó. Hiszen döntened kellene kék kártya jogsi nélkül vagy jogsi kártya nélkül.  Ki az a hülye aki ilyenkor még hezitál.

Mivel családilag érintett lettem ebben a témában próbáltam a baráti körben felmérni, igazából miként is adják meg ezt a privilégiumot. Egy orvos megmutatta a salátává gyűrt ide készült jogszabály gyűjteményt . Közölve , hogy az ezzel kapcsolatos konfliktusai miatt felhagy ezekkel a vizsgálatokkal. Az új kártya tulajdonosokat is kifaggattam.  Kiderült, hogy két lábon is megkapható.  Elegendő egy korábbi agyvérzésből visszamaradt imbolygó járás és néhány ehhez kapcsolódó szövődmény. S mindenki elmondta a maga történetét, mondván, hogy nem minden járásban olyan szőrős szívűek a doktorok mint a miskolciban. Ahol már egyszer is felmerült a gyanú, hogy nem volt korrekt a felülvizsgáló bizottság döntése ott a tűztől is félve inkább mindenkit elhajtanak, nehogy szó érje a házukat. Talán ennek a következménye, hogy például a feleségem mindkét műtött, protézissel megspékelt lábait rendbe találták. Aminek nagyon örülünk és már jövőre el is indulna a száz méteres gátfutáson.

Mondom mióta  ez a kérdés a fókuszba került, az utcán  – nyilvános helyeken – lefotózgatom a friss kártyákat. S akik vállalják a válaszadást megkérdezem mi az amivel kiérdemelték a roki papírt. Akik bottal, járókerettel vánszorognak ki az autóból nem háborgatom. Ám a zizegő joggingos sportcipősöket megszólítom. Na ők akik ilyenkor hihetetlen színészi átalakuláson esnek át. Annyira jól csinálják, hogy legszívesebben eltámogatnám őket a legközelebbi edzőterembe.