Ma se volt könnyű napom. Tudom unják már, én is, de az az bizonyos parkolási ügyem még mindig nyújtózkodik, mint a rétes. Végül is ez egy hosszútávú költséges program, aminek minden percét ki kellene élveznem. Hiszen ha máshol nem is itt minden rólam szól. Én vagyok a centrumban akit a jó tollú kollégák a nyelvükre vettek. Tény, hogy hozzá vagyok szokva mindehhez. Hiszen az idősebbek talán emlékeznek arra, hogy megjelent A miskolci sajtókirály című könyv amely a leleplezésemet szolgálta. Ha információm nem csalnak a rendszerváltás után ez volt az egyetlen mű amelyet a független bíróság betiltott, begyűjtött és bezúzta. Akit érdekel, nekem lehet belőle egy példány beleolvashat. Hetet havat összehordtak benne, engem kifejezetten szórakoztatott és a képes összeállítás kifejezetten hízelgő a könyv végén.
Aztán jött a kétezres évek elején az MSZP feljelentése a Déli Hírlap ügyben aminek a végén ismét meghurcoltak. Szűcs Erika alpolgármester kifejezett nyomására csőd bűntett címén meg is gyanúsítottak. Rabosítottak. Annak idején még nyomdafestékes ujjlenyomatot vettek, s fogkefével szedtek DNS mintát. Ma már annyit fejlődött a technika, hogy az ujjakat szkennelik. A lényeg, hogy ennek a végére is az igazságügyi szakértő tett pontot. Dicsérettel. Közben három évet elraboltak az életemből azok akik kézzel lábbal hadakoztak a megye utolsó magyar naplapjának a támogatása ellen. Ne, hogy már a kereszténydemokraták vezette önkormányzatnak napilapja legyen.
Sok beleszólásom nem lehetett – ám szóvá tettem, zavar a rendészek erődemonstrációja. Ugyanis a miskolci rendészek ki tudja mi okból csapatostól jelentek meg a helyszínen. csak abban reménykedtem, hogy a város más frekventáltabb területein nem hiányoznak majd. Azt is elárulom, hogy nem vagyok haragtartó. Sőt kimondottan jólesett, hogy a két rendésszel normális körülmények között is szót válthattunk, mivel mi voltunk a legpontosabbak. Mindenkinél előbb érkeztünk. Próbáltam megtudni, hogy ha nem akartak büntetni akkor miért kellett feljelentést írniuk. Azt állítják, hogy makarenkói mintára csak figyelmeztettek volna ha elismerem a bűnömet. Kár, hogy gondolatolvasással nem próbálkoztam. Kiderült, emberek vagyunk mindannyian.
Szóval ma is zajlott az élet. Az állítólagos fegyveres erőszak ügyében bizonyítási tárgyalást tartottak a nagy posta melletti sarkon. Pontosan ott, ugyanott ahol összetűzésbe keveredtem a közterület felügyelőkkel. Egy ilyen procedúra még hiányzott az életemből, ennek a részletei hamarosan az irodalmi munkásságomat gazdagítja. Videóztak, mi hogyan zajlott, újrajátszottuk az eseményt. Nagyon érdekes volt, mivel ahányan részt vettünk ebben annyiféleképpen idéztük fel a történteket. Persze, nagy segítség volt, hogy akadt egy önkéntes tanú aki segített . Igaz, kottából játszott, mindent látott hallott és mindenkinél jobban emlékezett az eseményre. Barátom a távolból – szabályosan – csodálatos telefotókat gyártott. Mindenki rajta van. Most gondolkodom, feltegyem, kirakjam, elbüszkélkedjek ezzel? Csak kirakom.
A lényeg, hogy van egy igazi videó is. Ami akkor délután és ott készült a mélygarázs külső felvevőjén. Talán ezt is meg kellene osztanom Önökkel.
Közben megjöttek Kerényi László paparazzi képei, s amelyik eléggé ködös azokat közzéteszem.
