Vajon mit sikerült az öreg Miskolc múltjából megőrizni, az utódainkra hagyni. A mi generációnk , amikor még szokásban volt a séta, a korzó a belvárosban elneveztük a Városház tértől a villanyrendőrig terjedő szakaszt forintosnak. Nem szeretnék ezredik megmagyarázó lenni, hogy miért, de csak elárulom a magam verzióját is. Szóval annak idején is voltak lejmolók. Akik oda mentek,  leszólítottak – haver adnál kölcsön egy bélást  – s nyomatékosították a kérésüket. Na, már akkoriban – hatvanas években se volt olyan komoly értéke ennek így aztán könnyű szívvel kipengettük ami jár. Pontosítok – ezért kaphattunk két kiflit, zsemlyét vagy három doboz gyufát. Esetleg 10 szál cigarettát. Akkor ugyanis még így is mérgezhettük magunkat. És két gombóc fagyi, egy napilap  akár egy Ludas Matyi ára is kijött ebből. Sőt beutazhattuk vele a város Diósgyőrtől a Tiszaiig és vissza. Tehát csak volt értéke a magyar ezüstből nyomott alu forintosnak. Szóval érdemes lenne egy ilyen apró járdába nyomott forintosokkal felcicomázni ezt a vonalszakaszt. Magam se tudom miként, de az elképzelést támogatnám.  Mivel a villanyrendőr gomba újraállításával felsültem – hatszázezer forint támogatás híján – halkan és szerényen mondom, kérdezem – ki tartja elfogadásra érdemesnek az ötletet. Apropó, többed magammal saját büdzsémből 15 ezret költöttem ebből a forintosból a villanyrendőrős projektre. Akár ennek egy részét is  átkonvertálhatjuk erre a célra. Ki van velem, ellenem ….