SzántóGráf

Földönkívüliek a tapolcai kőbányában – a kollégák megúszták – a zsaruk csak tervezgették

Szóval az úgy volt, a miskolci rendőröket már nagyon bosszantotta, hogy a riporterek minden karambolhoz, súlyos bűnügyhöz hamarabb értek ki mint ők.

Mindenki tudta, hogy ez csak úgy lehetséges ha a kollégáimnak is van olyan készüléke amellyel fülelhetik a rendőrségi rádió forgalmazását. A rendszerváltás után ugyanis a nagy demokratizálási szabadság jegyében megszüntették a halálsávban üzemelő URH rádiók titkosítását.Máig is emlékszem, hogy az átkosban a BRG gyártmányú nagy adóvevők még fület bántó élességgel fémes akusztikával  szóltak. Ez a titkosító rendszer miatt volt. Az új nyugati gyártmányú rádiókból már ezek eltűntek, feltehetően olyan drágák lettek volna, hogy érdemes volt ezen spórolni. Na, meg közrejátszott ebben egy érdekes momentum is. Mivel ma már nem titkos kifecsegem.

Amikor János Pál látogatására készültek a biztonságiak összevonták az ország teljes rendőri állományát. Minden megyének ki kellett állítani egy komplett bandériumot, amelyeknek egyéni, csak a saját megyéjükre hangolt rádiójuk volt. S ezekben a hazai gyártmányú készülékekben még az úgynevezett kristály-vezérelt  frekvenciák  voltak bábeli zűr keletkezett volna. Egyszerre ennyi rendőr adóvevőjét ilyen gyorsan nem lehetett átkristályozni, hogy egy frekvencián dolgozzanak. Egyetlen lehetőség maradt, jól emlékszem valakinek egy nagy táska német márkával Münchenbe kellett robognia, hogy a legismertebb kereskedőnél egyszerre hatszáz kis készüléket vásároljon. Lehetőleg olyanokat amelyeket a zsaruk is képesek kezelni. Egy frekvenciára állítva , biztonsági retesszel, hogy ne tudják elcsavargatni. Ebben a boltban óriási szerepet kapott a német cég budapesti képviselője a néha Fekete Gyuri barátom, akinek szerintem ez lehetett élete legnagyobb biznisze. A lényeg, hogy megtörtént a csoda a Hegyeshalmi határállomáson. Ott ahol a kedves vámosok mindig alaposan átnézték a kocsijainkat ilyen tiltott eszközök után kutatva most az egyszer csak messziről szalutáltak az előre jelzett rendszámú kocsiknak. Ezzel a hőstettel a pápalátogatás sikeréhez nagyban hozzájárultak az akció résztvevői. S abban az időben még az is szokásban volt, hogy ezért elismerés is járt. Nem is kicsi.

Ott hagytam abba, hogy a miskolci tudósítók is hamar felfegyverkeztek ezekkel a kis rádiókkal. Hogy versenyt fussanak a hírekkel. A rendőrség akkori vezetője aki egyébként megszállott híve volt a nyilvánosság tiszteletben tartásának és őszinte baráti kapcsolatokat ápolt a média munkásokkal csak megelégelte a verseny előnyünket. Kieszelte, hogy egyszer majd egy olyan információt sugároznak az éterbe ami egybe gyűjti az illegális lehallgatókat. Mondjuk, az volt a terv, bemondják minden egység  – Árpád 201 parancsára – vegye körbe a tapolcai kőbányát.  Ahol éppen megkezdték a földönkívüliek a leszállást. S biztosítani kell a repülő csészealja utasainak a biztonságát. Kész volt a forgatókönyv és kellett volna hozzá egy miniszteri vagy egy országos rendőr-főkapitányi jóváhagyás.  Ez elmaradt. Ha viszont megvan az akció  akkor az ott  egybegyűlt  kollégáimat rögtön leszerelték volna.  Helyben elvették volna a rádióikat ugyanis ez a fajta belehallgatózás a mai napig is tilos és büntetendő. Különben abban az időben egy egy ilyen kütyű a feketepiacon 45 – 65 ezer forint volt. A maffia is vette mint a cukros. Emlékeim szerint a neves Matesz úrnak a Mercedessébe egy fixen beszerelt készülék is volt.

 

Exit mobile version