Erzsébettel Hajdúszoboszlón – eldorádó a szépkorúaknak – békebeli hangulat a Békében
Várjuk a hat órás nyitást. A fél nyolcas turnust elcseréltük az elsőre. Biztos ami biztos. Egyébként legalább hatszáz emberre főznek itt.

Tulajdonképpen az átkosban nem telhetett el úgy a nyár, hogy ne töltöttünk volna el két zavartalan hetet a Balaton parton. Családostúl. A szakszervezet vagy az újságír szövetség jóvoltából a széplaki ezüstparton ahol egymást érték a tízemeletes szállodák. Most, hogy megláttam a hajdúszoboszlói üdülőt szinte egy múltbéli időutazás részese lettem. Az épületsor és az ebédlő a szobák fillingje ezt hozta ki belőlem a tágas recepcióval, a a becsekkolásnál kialakult a tumultussal egyetemben. Talán még a résztvevők is azokra hajaztak akikkel hajdam együtt tengettük a léha nyári napokat a magyar tenger partján. Csak mintha elnehezült volna a mozgásunk, többen már bottal gyorsították a járásukat, hogy mindenkit megelőzzenek a svédasztalnál. Igen ennek akkoriban még csak a nevét ismertük. Az ilyen szervezett balatoni üdüléseknél még az eszi nem eszi volt a választék. Az első napon majd innentől háromféléből lehetett finyáskodni. Vasárnap esténként hideg kaja volt mert ugye a személyzetnek is kellett a pihenés. Vagy ehetünk gyuvecset, amit ott ismertem meg először. Ez valami bolgár specialitás lehet, a lényege, hogy ami az egész héten megmaradt azt egybe megehettük.Ilyentájtrl megmaradt emlékeim között fő helyen van, hogy akkoriban még nem volt mindenütt crossbar így est hét órátl amikor olcsóbb volt a távbeszélgetés egy marék apróval betárazva megszálltuk az ABC melletti nyílvános fülkét. Félórás sorbaállás után leadtuk a helyzetjelentést, hogy utána rohanhassunk a halashoz vagy a palacsintáshoz. Ja meg lángost enni. Érdekes módon abban az időben ezek még nem voltak olyan hizlalóak.

Ez vörösboros marhaszelet, áfonyásan, vegyes körettel vagy amivel szeretjük. A svédasztal választéka az első este elsőosztályú. Végtelenített tempóban megy a feltöltés, még ki se ürülnek a tálak már is hozzák az újabbat.
Tetszik tudni, hogy a portán az előttem sorakozók valamilyen Erzsébet utalványt lobogtattak. Nekem ilyen nem volt csak a kiértesítés. Tutira vettem, irány haza, itt valamit elcsesztek. A recepciós nem akadt fenn a hibán, a gépből kiolvasta, tényleg nem küldtek nekem ilyet. Így maradhattunk.

Régóta hallom, hogy mi nyugdíjasok csodálatos üdülésekre pályázhatunk. Mi szép korúak igényelhetünk Erzsébet utalványt – akár interneten is – és ha szerencsénk van, végig tesztelhetjük az ország legjobb négycsillagos szállodáit. Nehezen akartam elhinni, de végül rávettem magunkat egy ilyen pályázatra. Ezekkel az online regisztrációk elég fárasztóak, de itt készséges telefonos tanácsadással is szolgálnak. Az első köröket leküzdve szinte postafordultával kaptam a hírt, személyenként öt ezer forintos regisztrációs díjért már is válogathatunk az üdülési kínálatokból. Szerények voltunk egy Hajdúszoboszlói gyógy pihenés mellett maradtunk. Talán azért is mert közel van és ismerjük a Béke szállót, s tudtuk, hogy szinte egybe van a stranddal és a medencesorral.

A szobák tiszták és jól felszereltek. Ingyen internet és parkolás. A tévé csatornák száma viszont érthető okokból nem választékosak. Erre mondták akik ide jönnek ezen a pár napon ne politizáljanak. Azt nézzék ami van. Én a kedvenc sorozatomat a Jóban rosszban t hiányolom. Szuper tévé kettőn megy.

Ez az első esti jelentés.  Mondják is nyugtával dicsérd a napot. Ha végül minden klappol mindenkinek elmondom, ki ne hagyja ezt az állami ajándékot. Majd azt is megírom, hogy okos volt aki ezt a rácit felfedezte a szezonon kívüli üdültetésben.