Mi férne el a polgármester hátsóján – tetoválás ügyben tétovázok – a pukizó megúszta – meghurcolják a kutyust bántó zsarut  – amikor engem is koncként vetettek az olvasók elé

Egy megyénkbeli, vidéki polgármester nagy plénum előtt azzal büszkélkedett, hogy a farára rajzoltatná Gyurcsányt és Vona Gábort. Ismerem a szókimondó úriembert szerintem a vele szembe álló politikusoknak, mindkettőjüknek volna is elegendő hely a hátsóján. Jómagam sose voltam híve az ilyen szókimondó politizálásnak ám nagyra értékelem az illető kötelezettségvállalását. Bár én mindig is tartózkodtam a tetoválástól – mivel drága Édesanyám karján élete végéig ott virított egy ilyen kényszerű számozás a legismertebb haláltáborban eltöltött hónapokra emlékeztetve. Közben azért elképzeltem, hogy miként zajlana ez a felfestés. Kérdés, akadna e olyan tetováló mester aki bevállalná ezt a produkciót. Majd az is érdekelt volna, hogy a remekműveit hol és kiknek mutogatná.

Ide való másik hír – egy repülőtársaság kényszerleszállást hajtott végre mert az egyik utas felbosszantotta a mellett ülőket az állandó szellentgetésével. A zaj még elviselhető lett volna, de a levegőszennyezés miatt egy kisebb botrány alakult ki a fedélzeten. Pontosabban a felháborodott szomszédai rátámadtak a szerencsétlen emberre aki képtelen volt felhagyni a pukizással. Mindenki azt hitte, hogy a leszálláskor megszabadulnak a szellentgetőtől, de tévedtek, a landolás után a felháborodottakat szedték le a gépről. A bélgörcsben szenvedő utas továbbutazhatott.

S egy még frissebb hír ami engem ténylegesen megrázott. Egy rendőr egy apró kölyökkutyát kínzott mindenki szeme láttára. Lefotózták az állat súlyos testi sértését, hogy az egyenruhás közeg bevágja a kutyust a csomagtartóba. Legyünk őszinték legalább önmagunkhoz – az élet nem fenékig tejföl, sok ilyen és ehhez hasonló brutalitást látunk – s ha nem zsaru tette volna aligha háborodunk fel ilyen országos méretben.  Mondjuk én ebben a hírben nem is említettem volna az illető foglalkozását, vallását, nemi identitását legfeljebb csupán a polgári nevét.  Nekem ez is elég lett volna ahhoz, hogy hová is tegyem az emberszabásúak sorában. Ezt azért is mondom mert amikor összetűzésem támadt a velem szemben alaptalanul – ma már ez a tuti – intézkedő rendészekkel, a kollégáim név szerint, képpel illusztrálva a vércsoportomat , a szociális helyzetemet és az oltási bizonyítványomat és családi kapcsolataimat is kivesézve koncként vetett az Olvasók elé….