Pont akkor és pont az a kettő – amikor a térfigyelő hétfőn mond csütörtököt – az ördög nem alszik, ha hagyják – egy képpel megcsonkult az írás

Pechem van. Szinte sorozatban.

Miskolcon egymást érik a térfigyelő kamerák, s olyan alaposan megosztva, hogy a vezénylőből  szinte az egész várost szemmel lehet tartani. Csodálatos képeket sugároznak a központba ahonnan katonásan irányítják a rendészeket. Így aztán tavaly  november hatodikán délután észlelik, hogy megálltam a Hősök terénél a nagy posta előtti kapunál a járdán, ahol már előttem három kocsi parkol. Nem telik el hét másodperc és a szakállas rendész oda kocogva már is intézkedik. Innentől az események felgyorsulnak. Nem is untatnék ezzel senkit, mivel ez az” országos esemény” már úgy is beleégett a köztudatba. No, meg aki még nem ismerné a részleteket az magára vessen.

A lényeg, hogy itt valami miatt filmszakadás történik. Nem nálam. A vezénylőben – tessék elképzelni – ebben a pillanatban a Hősök terén lévő térfigyelő kamerák egyszerre lerobbannak. Sehol a városban nem történt ilyen szörnyűség csak pontosan itt. Ráadásul a vezénylőben elhangzott kommunikációs csatornán is valami zavar keletkezett. Visszahallgathatatlan. Valami különös okból. Hiába az ördög nem alszik, mégse álmos. Gondolom az ott figyelők ezt észlelik, jegyzőkönyvezik és már is intézkednek a megjavításukra.

Majd csak szerencsém lesz. Mert addig matatok míg akad egy hiteles felvétel, ami időrendben pontosan csak rögzíti a rendészek akcióját. Csak marad az utókornak és a hatóságoknak egy  kópia – a megsemmisítés előtti pillanatokban lementve – egy akciófilmbe illő részlet. Többször visszanéztem, nagyon emlékeztet azokra a kábítószerfogásos jelenetekre, amelyekben a kigyúrt kommandósok rávetik magukat a még jobban kokszolt gengszterekre. Tény, hogy nem volt könnyű dolguk mint ” obsitos deszantos, a csodarabbi sofőrje és még ki tudja mit véltek hallani” ketten csak legyűrtek 68 esztendősen. Két 120 kilós rendész. Összetörtek, megbilincseltek, de mégis csak jól jártam, hogy a nem a lefújást választottam. Először ugyanis erre való biztatással hergelték egymást. A szemem nem bírta volna ki a könnyfakasztást. Már gáz is nélkül is fakad.

Majd bekövetkezett az is amiben még sose volt részem. Lezajlott egy bizonyítási kísérlet amelynek a videóját magam is megnézhettem. Azt kell mondanom, hogy az operatőr, egy rendőr – magam is ezt tanultam a műszaki egyetemen – precíz kameramozgatással alapos munkát végzett. Végső soron a nevét elhallgatni akaró szemtanú rosszul mondta fel a leckét. Néhányszor hibázott.  Fémes tárgyat látott a kezemben , késnek nézte és próbálta úgy beállítani a jeleneteket ahogyan neki tetszene.  Szerencsére a rendészek úriemberek voltak és elemi dolgokban ragaszkodtak a realitásokhoz.

Történelmi pillanat a szakállas rendész szó szerint felmondja – hogyan kell a kapubejárót jelezni. Autója van, vezet és ismeri a Kreszt. Még az útburkolati jeleket is értelmezi. Ám a parancs az parancs. Egyenruhásoknál ne tessék logikát keresni. Különben úgy járhat mint én.

S akkor jöjjön a desszert. Észrevették e , hogy ma már boldog boldogtalan kedvére parkolhat a posta előtti járdán. Persze nem sokáig, de használjuk ki az utolsó pillanatokat is amikor büntetlenül oda lehet tolakodni. Kérdésem, hogy az ország legbiztonságosabb városában mikor és hol kell, s lehet visszakérni majd az idáig ott jogtalanul kiszabott bírságokat. Nem sok pénzről van szó, havi egy két millióról amit ott begyűjtöttek. Cselesen. S ezt én is úgy tudtam meg, hogy a 40. és a 41. kamera monitorján a vezénylőből figyelték ki áll oda. S ha kapás volt akkor az őröknek oda kellett loholni. Magyarul szervezetten ment a pénzbehajtás egy olyan szisztéma alapján ami hibádzott. Ezt most a széles szakmai plénum előtt már maguknak is be merték vallani.

Hogyan tovább? Ja és most hallom, nem vagyok egyedül a fájdalmammal.

Újra játsszuk. Kurva hideg volt és szerintem a lényeg csak kimaradt. Az ötórásra tervezett fellépés csúcspontja lett volna, hogy döngölnek a földbe. Csújognak a rendészek, fújd le, fújd – mondom ne tessék nálam is van gáz – jobb kézzel a nyitott bal első ajtóra támaszkodom jobb kézzel – kérdezik – miért ne , akkor mi lesz , na mi lesz – azóta is ez játszódik rémálmaimban – semmi, nálam is van gáz és kérésre a bal kezemmel a lezárt jobb zsebemre mutatok – s ekkor elszakad a cérna , a szakállas kirúgja lábam, a jobb oldalamra dönt, rám ugrik, mintha meglovagolna – és kitépi büszkén a jobb zsebemben lezipzározott gázpisztolyt. Amiben csak három hangriasztó patron van.

Egy köztiszteletben álló MÁV főtanácsos is emberi hangon próbált szót érteni az értünk szolgáló és minket védő rendészekkel. Ő is pórul járt.  Ha elmeséli, ha megosztja a nyilvánossággal a történteket bizonyára mások is felbátorodnak és kitárulkoznak a témában. Anélkül, hogy megbántanánk a fagyban, hóban és kánikulásban sétálgató rendészeket akik csak a dolgukat végzik.

Kérésre egy képet kivettem. Azt amelyiken a szakállas rendész látható. A többi felvétel is mind közterületen készült és a törvény szerint ilyenkor ha valaki nem akarja magát a médiában viszontlátni , akkor előre kell jeleznie. Vagy más esetben eltakarhatja magát.  Ugyanakkor ha már más médiában egyszer megmutatkozott innentől akár illusztrációként is szerepeltethető.