
Amikor úgy negyedszázaddal ezelőtt egy Westeles barátom csak úgy lazán megjegyezte: a mobilt is úgy adják majd mint a szappant. Kéred, beblokkolják és viszed haza. Kicsit elbizonytalanodtam, vajon megérem e. Így aztán a kereskedelem fejlesztés minden újabb lépése képes elkápráztatni. Az online adás vételről már szó se essen.
Én aki a két ajtós miskolci Széchenyi úti kis csemegébe még egy csuporral mentem két deci tejfölért – kettő forint hatvan fillér volt – igazából már nem kellene meglepődnöm semmin.

Ám a Szentpéteri kapui Tescóban mégis csak sikerült .
Az egész úgy kezdődött, hogy a bevásárló kosár jobb sarkában találtam egy újszerű mélyedést. Először arra gondoltam, hogy ez volt a nagyító helye. Ugyanis máshoz már láttam olyat, amelyiken volt ilyen optikai eszköz. Esernyőtartóra is gyanakodtunk, végül a bejáratnál derült ki, hogy oda lehet rakni a kódleolvasót. Egy olyat amire mindig is vágytam. Egy lézeres, piros sugarat kibocsájtó csipogósat. Persze, hogy amikor ajánlottak egy ilyet rögtön elvettem. Látszott rajtam a lelkesedés, mondták is, hogy nem haza vinni ezt csak az áruházban használhatom.
