SzántóGráf

A bóklászó akt – ezt is én írtam – vitte a Csárdáskirálynőt – Jancsó Miklós világából

Válogatós a színházi ízlésem. Kétszer nézem meg a Harc a szalamandrákkal és az Állítsátok meg Arturo Uit! színdarabokat a Miskolci Nemzeti Színházban. Az utóbbit Sztankay István miatt. Különben nem kell erőlködni, a televízióban nem múlik el hét egy-egy nívós, vidéki színházi közvetítés nélkül. Sokszor látom a Déryné utcában sorjázó közvetítőkocsikat. Kezdek elkényelmesedni. A legtöbb darabot megnézhetem papucsban, fotelből, úgy, hogy senki köhögését nem kell hallgatnom.

Ám egyszer csak meghirdetik a Csárdáskirálynőt, a legmagyarosabb operettet, amelynek összes slágerét még az is tudja, aki a művet egyben még sosem látta. Hajmási Péter, Hajmási Pál – és Honthy Hanna és Feleki Kamill legendás előadásai után kell még valami új is a színpadra. A Jancsó–Hernádi páros lezser eleganciával nemcsak rendezi, hanem át is variálja az operettet. Bónuszként kitalálják, hogy a mulatós részben egy mezítelen nő jelenjék meg a színpadon. Jancsó Miklós világából – a filmvásznon – nem hiányozhatnak a pucér leányzók meg a szélsebesen vágtató, sörényüket lobogtató lovak. Itt a színpadon mindössze egyetlen ruha nélküli hölgy számára van hely. Gyarmati Béla volt kollégánk, a színház igazgatója. Azonnal mégsem tud nekem jegyet szerezni. Panaszkodna, de közben dicsekszik, mert Andrea, a néma szerepben fellépő hölgy mindenki fantáziáját meglódítja. Valamennyi előadás telt házas, pótszékes. Végül családostul, barátainkkal az emeleti első sorból, beélesített gukkerral nézzük végig. Combos, igen derék a leányzó, de úgy tűnik, mintha egy hálóba lenne beburkolva. A mellei viszont teljesen takaratlanok. Ez ugyan tökéletes művészi élményt nyújt, bár igazán nem több, mint amit a nyéki tónál lévő nudistastrandon látni. A színpadon ide-oda bolyongó akt összességében némi csalódás – elvonja a nézők figyelmét a lényegről. Vagy rátereli. Béla, a miskolci és az egri színház hajdani igazgatója most avat be a kulisszatitkokba. Elmondja, annak idején Hevesben találkozott Jancsó Miklóssal és Hernádi Gyulával. Csiszár Imre főrendezővel ott kerül szóba először a közös produkció. Abban az időben Jancsó és Hernádi gyakran megfordul a Juno szállóban, ám a Csárdáskirálynő színpadra állítására Miskolcra költöznek. Élvezetesek a próbák. Színházi géniuszok találkoznak ott. Szinte minden alkalommal improvizálnak, beleírnak vagy kihúznak a darabból, újraírják a forgatókönyvet. Azt is kitalálják, hogy a szerző, Kálmán Imre más darabokhoz írt zenéjét is belecsempészik az előadásba. Béla óvatos, okosan előre egyeztet a Szerzői Jogvédő Hivatallal.

Jobb előre megállapodni, mint utólag. A szereposztás: Fehér Tibor (miskolciaknak csak Pufi), Várhegyi Márta, Igó Éva, Mihályi Győző, Csonka Zsuzsa és Ábrahám István. Körtvélyessy Zsolt nagyot alakít, tényleg beugrik a nagybőgőbe. Premier: 1980. december 19-én. Korabeli rejtély, hogy a miskolci színház miért Egerhez, pontosabban a Heves Megyei Tanácshoz tartozik. Az együttműködés abszolút békés, szinte konfliktusmentes. Az igazgató jól lavíroz, néhány premier az egri nézőknek is jár. Érdekes, hogy a puritán és/vagy álszemérmes rezsim nem akad fenn ezen a rendezésen. Nem jut eszükbe az álszenteskedés, a Jancsó–Hernádi párossal szemben nem is lenne esélyük. Különben is még egy csoda történik: megjelenik a The New York Times-ban egy egész oldalnyi színikritika, és a cikk írója elragadtatva szól a bemutatóról… A társulat szinte kétlaki, sokat, sokszor játszanak. Az itteni művészeket gyorsan felfedezik, elhappolják a pesti színházak. Ma ezt úgy mondják, nagyban folyik a sztárképzés. Tény, hogy a Csárdáskirálynő ruhátlan szereplője viszi a show-t. Nem is kicsit. Andrea Jancsó Miklós felfedezettje. Kifogástalanul illegeti magát, annyira jól, hogy úgy hírlik, később a mester pesti színházakba is beajánlja. Nő a hölgy önbizalma, még a miskolci szériában gázsiemelést követel. Fellépti díjas, kevesli az előadásonkénti háromszáz forintot, ezret akarna, de az igazgató nem enged a zsarolásnak.

Azonnal keresni kezdik az utódját, erre észbe kap, és megelégszik a gázsijával. A szótlan, pucér szerepre igen sok a jelentkező. Színházban azóta se láttam a Csárdáskirálynőt. Itt az ideje, hogy ismét megnézzem. Vajon milyen lehet talpig kosztümben?

Exit mobile version