Ilyen se lesz még egyhamar – felavatták a diósgyőri új stadiont – mi volt a tasakban a nagyon fontos vendégeknek – kinyitottam a bársony szütyőt

A meccsről ne beszéljünk. A lényeg, hogy a Diósgyőrnek van egy pompás stadionja ami méltó, Miskolchoz. Biztosan lesz majd egy jó, még jobb  csapat is hozzá. Nem vagyok sportújságíró, de ki is lenne kíváncsi a véleményemre. Így aztán az ilyen protokoll események kapcsán engem a gasztronómiai élmények és a vendéglátás, a szervezés technikája az ami leköti a figyelmem. Nézzék el ezt a fogyatékosságomat. S akkor most megosztanám a képeket amely bizonyára máshol alig kapnak nyilvánosságot.

Itt ugye mindenki megkapta az azonosító karperecét
A VIP vendégek egy tasakban vették át az ajándékukat, amit persze ott helyben illet felleltározni
Aki nem kapott ilyet – volt benne egy emléklap
Mellette egy a városra emlékeztető képeslap
Eyg eredeti energiaital – nem árulom el honnan lehet
A szakácsok, a cukrászok kitettek magukért
Sok sok finomság várta a fontos embereket
A kis kolbászkák mustárral
Nehéz lehetett a választás
Ránézésre nem mondanám meg, mi is lehetett ez
Bárhogyan is alakult az eredmény ilyen megnyitó örök élmény , aligha lesz még egy a közeljövőben
Jegyezzük meg meg – most telt ház volt

Az ilyen akkreditációs kártyáimat megőrzöm emlékbe. A különbség első nekifutásra – ha jól emlékszem ott Felcsúton dúskáltunk a lila hagymás sült libamájban és még a lelátóra is kihozták a tányérokat
Ez része volt az ajándékcsomagnak
Törtem a fejem , vajon mi lehet ebben a bársonyos dohányzacskóban. Rájöttem egy komplett gombfoci csapat. Na ehhez semmit nem írok mert majd még félremagyarázzák. Legfeljebb annyit, hogy gyerekkoromban még ilyen pályám is volt. Sokat játszottunk a barátaimmal. Ám igazából a labdát szerettük rúgni napestig. Egy belvárosi grundon amelynek a szélén egy emlékmű volt. Minket ez egyáltalán nem zavart.