Pesti Pekingben voltam – ha az öreg Ganz ezt megéri – már a vietnamiak is a spájzban vannak – Kína legnyugatibb tartománya Kőbányán – Kerényi László képei

Józsefvárost már elvesztettük. A nagy fekete lesötétített böhöm nagy luxusterepjárók volánjánál a kommunista Kína tehetős burzsujai ülnek.  A trógermunkát meg mi kelet európaiak végezzük. Itt már minden kétnyelvű – noha a vendégvállalkozók vágják a magyart.Mármint a nyelvünket. Nem kedvesek, s már nem olcsók. Alkudni nem érdemes. S ami itt nincs azt nem is érdemes keresni. a magyar könnyű és nehézipart teljes sikerrel tönkrevágták. Ha belenéz a gatyájába rögtön felfedezi – az is China gyártmány még ha azt márkás luxus áruházban vette. Inge, nadrágja, órája stb mind távolkeleti. Mi nem csinálunk már gyereket se nagyon. Itt viszont tömegestől látni sárga és vágott szemű púlyát. 

Itt motorvonatok készültek a világ minden tájára. Most viszont csak a seft, a bolt megy az üzemcsarnok minden szegletében.

Ez van, ez lett ezt kell szeretni.  Bosszúságom ellenére gyakran megfordulok erre. Sőt sok jó ismerősöm is van itt. Tény, hogy többféle árut sokkal olcsóbban kínálnak ezen a piacon. Százezren élnek abból, hogy a nagy tételben vett árut továbbadják vidéken. Azoknak akik egy lakatért, egy gumitömlőért vagy egy kisrádióért nem autóznak el ide. Újabban van egy felfedezettem egy minőségi áruval megjelenő kínai. Na erről majd később. Kerényi László mint itt ott is gyártott egy pár képet.