Szeretne egy jó régi filmet a Déli Hírlapról – Kerényi László előbányászta – az igazság ideát van, de nem leljük

Ahányszor eszembe jut, hogy volt egyszer egy Déli Hírlap azonnal átmegyek alfába. Aki ne tudná, pontosan 1969 júniusában érettségi után két nappal szerződtem le az Észak-Magyarországhoz. Majd szeptembertől már Délinél irkáltam. Szomorú, de mint a nyitáskor úgy a záráskor ott voltam . Egyedüliként. Sok vád ért, alaptalanul, hogy meg akadályozhattam volna a lap megszűnését. No, meg, hogy ha akartam volna akkor ma is létezne az újság. Nehezen akarják elhinni, hogy 1993 után kínnal, keservvel de valamennyi kollégámnak sikerült 2002 májusáig meghosszabbítani a rendszerváltáskor megbukott szocializmus langymelegét. Igazából elődöm amikor 30 millió forintos hiánnyal rám hagyta a kiadót sok álmatlan éjszakámba került megtalálni a felfelé vezető utat. Először a Népszabadság szárnyai alatt repdestünk majd kiénekelték ezt a kapcsolatot. Utána Bayer József támogatásával csaknem négy évig vergődtünk a nagy nyugati lapkonszernek szélárnyékában. Máig is büszke vagyok arra, hogy végül csak sikerült kialkudni egy olyan megállapodást amely lehetővé tette számunkra a szakmában maradást. A szerkesztőség zöme megtalálta a számítását az Észak kebelén. Ez  a sztori sokkal rosszabbul is alakulhatott volna. Ha azt vesszük, hogy az Észak-Déli harcából az osztrákok,  győztek, s mi ennek ellenére  a labancoknál vezető szerepet kaphattunk akkor a sajtótörténet egyik legkülönösebb csatáját vívtuk.

Megmosolygom amikor azt mondják, de jó újság volt a Déli. Majd elárulják, hogy nekik nem járt. Az igazság az, hogy 25 ezres példányszám alatt még akkor se gazdaságos egy napilap ha hirdetnek benne. A Délit sose tömték ki állami reklámokkal, a tulajdonosok is minden támogatási kérelmemet lesöpörték, mondván Pista majd úgy is megoldja. Aztán amikor már nem sikerült a szocialisták kapkodták legjobban a fejüket, hová lett a város újságja. Miközben az önkormányzat gazdasági bizottságában minden anyagi szponzorációt leszavaztak a képviselőik. Na jöjjön Kerényi Laci baráton alkotása, hála és köszönet neki, hogy nem hajította ki, s idáig őrizte.C