Ahányszor eszembe jut, hogy volt egyszer egy Déli Hírlap azonnal átmegyek alfába. Aki ne tudná, pontosan 1969 júniusában érettségi után két nappal szerződtem le az Észak-Magyarországhoz. Majd szeptembertől már Délinél irkáltam. Szomorú, de mint a nyitáskor úgy a záráskor ott voltam . Egyedüliként. Sok vád ért, alaptalanul, hogy meg akadályozhattam volna a lap megszűnését. No, meg, hogy ha akartam volna akkor ma is létezne az újság. Nehezen akarják elhinni, hogy 1993 után kínnal, keservvel de valamennyi kollégámnak sikerült 2002 májusáig meghosszabbítani a rendszerváltáskor megbukott szocializmus langymelegét. Igazából elődöm amikor 30 millió forintos hiánnyal rám hagyta a kiadót sok álmatlan éjszakámba került megtalálni a felfelé vezető utat. Először a Népszabadság szárnyai alatt repdestünk majd kiénekelték ezt a kapcsolatot. Utána Bayer József támogatásával csaknem négy évig vergődtünk a nagy nyugati lapkonszernek szélárnyékában. Máig is büszke vagyok arra, hogy végül csak sikerült kialkudni egy olyan megállapodást amely lehetővé tette számunkra a szakmában maradást. A szerkesztőség zöme megtalálta a számítását az Észak kebelén. Ez a sztori sokkal rosszabbul is alakulhatott volna. Ha azt vesszük, hogy az Észak-Déli harcából az osztrákok, győztek, s mi ennek ellenére a labancoknál vezető szerepet kaphattunk akkor a sajtótörténet egyik legkülönösebb csatáját vívtuk.
Megmosolygom amikor azt mondják, de jó újság volt a Déli. Majd elárulják, hogy nekik nem járt. Az igazság az, hogy 25 ezres példányszám alatt még akkor se gazdaságos egy napilap ha hirdetnek benne. A Délit sose tömték ki állami reklámokkal, a tulajdonosok is minden támogatási kérelmemet lesöpörték, mondván Pista majd úgy is megoldja. Aztán amikor már nem sikerült a szocialisták kapkodták legjobban a fejüket, hová lett a város újságja. Miközben az önkormányzat gazdasági bizottságában minden anyagi szponzorációt leszavaztak a képviselőik. Na jöjjön Kerényi Laci baráton alkotása, hála és köszönet neki, hogy nem hajította ki, s idáig őrizte.C
