Rádiótörténeti kiállítás a Miskolci Egyetem Könyvtárában – az éter veterán hullámlovasai
Nagy ötlet volt

A kiállítást abból a célból állították össze, hogy egy rádiógyűjtemény bemutatásán keresztül felhívják a figyelmünket a technikatörténetünk egy érdekes és értékes szeletére, a mára már csak hírből ismert hazai rádiókészülék-gyártásra.  Egy gyűjtemény, az azonos típusú tárgyak látványa mindig kedvet ébreszt a szemlélőben arra, hogy hasonló tárgyait jobban megbecsülje, hogy az öreg készülékek ne kerülgetni való lomként porosodjanak padláson, pincében, fészerekben, ne szemétre vetett hulladékként végezzék pályafutásukat.

Rádiósok rádióinterjút adnak a rádiókról a rádiósnak

Hazánkban nagyjából háromszáz gyűjtő rendelkezik rádiókollekcióval. Kit a készülékek szépsége, kit a technika- és kultúrtörténet, kit a gyűjtőszenvedély, kit a múlt megőrzése, s kit a kereskedés, a pénzkeresés motivál. Sajnos csak kevés gyűjtemény látogatható, s csak tucatnyian vállalkoznak arra, hogy a szélesebb közönség számára az internet segítségével megmutassák értékeiket.

Az igazi fogás a tölcséres, bár még ez is értékesebb mint a távol keleti hamisított trombita hangszórós.

Az egyetemen három helyszínen megtekinthető kiállítás részben technikatörténeti, részben idősorrendben, a rádiózás kezdeteitől a hazai rádiógyártás megszűnéséig vonultat fel készülékeket. A gyűjtemény gerincét a hazai gyártású készülékek teszik ki, de találhatunk köztük német, osztrák, NDK-s, szovjet, csehszlovák, jugoszláv, illetve román, távol-keleti és amerikai rádiókat is.

Édesapám a begyűjtési hivatalban dolgozott. Gépkocsivezetőként. Egyszer a vállalat vett egy ilyen gramofont amelyet az alkalmazottak pontos beosztási sorrendben hazavihettek. Egy hétig nekünk is volt ilyen. Volt két lemezünk, a pancsoló kislányra még emlékezem is. A másik talán a macskaköves út lehetett.

A kiállítás egy része a Miskolci Egyetem C1 épületének I. emeletén, másik része a Miskolci Egyetem Könyvtárának földszinti aulájában látható. A harmadik helyszín, viszont csak előre egyeztetett időpontban látogatható. A készülékeket működés közben is bemutató rész a Miskolci Egyetem Telefonközpontjában kapott helyet. Előzetes bejelentkezés és időpont egyeztetés után itt lehetőség nyílik tárlatvezetésre is, ahol a  szűkszavúra fogott szöveges ismertetőknél jóval többet tudhatunk meg a készülékekről, a rádiózás technikai és társadalmi hátteréről.

Ilyen tévén néztük a francia Belfegor tévésorozatot. Amikor adás volt kiürült a város, a képernyő elé szögeztük magunkat
Nekem is van ebből egy – megőrzöm
Detektorost nem látok – egy kedves ismerősöm a honvédségnél barkácsolt egyet és nekem adta. Érdekes volt fejemen a fülvédővel a kristályt birizgálva kerestem az éteri hangot
ez a jobbszélső egy luxusrádió volt – bár varázsszeme nem volt, a rövidhullámot is befogta. Így akár a szabad európát is hallgathattuk rajta. Amiért akár börtönbe is kerülhettünk.

Ha még több régi rádiót szeretne látni, vagy szeretné az itt kiállított készülékeket alaposabban megismerni, ajánljuk figyelmébe az Öreg Rádiók Honlapját a www.oldradio.hu címen.

Kerényi László képei – egy ízelítő a tárlatból

 

A kiállítók:

Németh Ernő – főtanácsos, távközlési vezető

  1. Nagy József – egyetemi docens

 

Miskolci Egyetem, Könyvtár, Levéltár, Múzeum

Főigazgató: Szendi Attila

 

 

A kiállítás megrendezését az EFOP „Tudás – Vár a Miskolci Egyetem!” MTMI szakokat népszerűsítő programja támogatta.

S íme itt a legújabb privát szerzeményem – az internetes rádió, ami még nem olcsó, de megéri az árát – ez az íróasztalomon zümmög, s még nem érett meg a múzeumi létre. Aki nem tudná ezen a kütyün a világ összes adója, már amelyik fenn van a hálón hallgatható. Engem az osztrák Strausz és a sramli adók kötnek le. Ez volt a karácsonyi ajándékom.