Csak röviden, akadhat ha még aki nem ismeri az előzményeket. Tavaly november hatodikán hetes másodpercre álltam fel a miskolci nagy posta előtti járdaszakaszra. Annyi időre, hogy barátom beszállhasson a járó motorú kocsiba. Mivel sikerült megmenteni a mélygarázs videóját szinte másodpernyi pontossággal követhetők a történtek. Először egy rendész kérte el az igazolványaimat és ezzel a kocsi mögé ment egyeztetni a rendszámmal. S már írta is, hogy 10 ezer forint lesz a szabálytalan parkolás. A társa valamivel később ért oda, de ugyanezt a tényt erősítette meg.
Sajnos elkövettem azt a balgaságot, hogy megpróbáltam megértetni velük, én bizony semmilyen szabálytalanságot nem követtem el. Hiszen a járdán való felálláshoz kellő útburkolati jel az ott van a kocsim előtt. Hiába, a vita hevében sikerült magamat felhúzni, s jeleztem, beülök az autómba és a beveszem a gyógyszereimet. Erre elszabadult a pokol, fújd le, fújd le hergelte egymást a városi rend két fiatal őre. Amire azt mertem mondani, gáz nálam is van. A zsebemben.
A fiatalabb őr rám vetette magát, kirúgta a lábam( nem volt nehéz mert az idegességtől már reszkettem) – hiába mondtam, hogy a 68 esztendőmmel vajmi kevés veszélyt jelentek rájuk – a hátamra ült és kitépte a zsebemből a viselési engedéllyel tartott gázpisztolyt. A súlya éppen annyi volt, hogy a pisztoly kontúrja szó szerint bele égett a jobb combomba.
A történet horrorisztikus. Megbilincseltek majd félórán át a posta sarkán állhattam , összezúzva, bevert fejjel. Erről orvosi látlelet is készült. Természetesen a gyógyszereimet nem engedték bevenni, ne hogy kárt okozzak magamban. Közben a szolgálatvezetők mint a mérgezett egerek egy folytában a kamerákat keresték hát készült erről valami felvétel. Mondjuk a 40 és a 41 számú kamerák vehették , de ezek éppen akkor elromlottak. Megnézték a mélygarázs felvételét is, de ezt sikeresen eltussolták a rendőrök elől. Cselesen. Mivel nem tudták letöröltetni, átállították a külső kamera látószögét. Persze így a rendőrök már bele se néztek. Nekem kellett felkutatni és lefoglaltatni.
Aki úgy gondolja, hogy jól tették és megérdemlem a magamét az innentől ne is olvassa tovább. Érdekes momentum, hogy egyikőjük vallomása szerint nem is akartak megbüntetni. Kíváncsiak voltak, hogy elismerem e a szabálysértést, mert ha igen akkor elengednek egy figyelmeztetéssel. Sajnos ezt máig se értem mert nem vagyok gondolatolvasó. Engem még csak rendőrök igazoltattak, így ezt fineszes logikát nem ismertem még.
A lényeg, hogy a rendőrségi vizsgálattal párhuzamosan megkértem Miskolc város jegyzőjét , nézzék meg a posta előtti járdaszakasz státuszát. Ott ugyanis naponta 120 mazsola parkol, várakozik míg valaki beugrik a hivatalba. Csaknem ugyanennyi bírság is keletkezik amelyeket a jó emberek a békesség kedvéért befizetik. Én is befizettem volna ha hagyják, s ha jogszerű lenne az ottani bírságolás. S most tessék figyelni.
A jegyző kérésére összehívott ad hoc bizottság – tagjai rendőrök, rendészek, közúti igazgatóság szakemberei – azt mondták – ott voltam a tanácskozáson – hogy necces a helyzet. Ugyanis a járdán való parkolás két feltétele közül az egyik – az útburkolati jel az fel van festve. S ez már legalizálja a várakozást.
Majd innentől már megoszlottak a vélemények. Kérdés, ki festette fel az útburkolati jelet. Nos, kiderítettem nem a posta hanem a városgazda. Mondván, az ott parkolók ne állják el a teherbejárót. Ez a már a 22-es csapdája – kik ne állják el, azok aki ugye szerintük nem is állhatnak oda? Végül abban egyeztek meg, hogy vaskorlátot raknak a posta elé. Végig. Ezzel onnan mindenkinek kuss. Ha most ezt egy jogász is értelmezné akkor ezek szerint itt korábban minden gond nélkül fel lehetett állni a járdára. Ha meg idáig se , akkor mi a francnak pazarolni az adófizetők pénzét a vaskorlátra.
Ahogy ma kedden reggel elnéztem oda is kirakták a vaskorlátot ahol engem döngöltek a földbe. Ne, hogy már szitává lőjem őket a gázpisztolyommal. Aminek a meglétéről éppen én bátorkodtam szólni. Különben sose tudják meg. Előre látom ezt a korlátsort rólam nevezik el. Sajnos e miatt sokan emlegetik majd a drága Édesanyámat. Mondván ezt a városfejlesztést nekem köszönhetik. Sajnálom.
