Érdekes, hogy bizonyos dolgokat más látószögből másként látunk, ítélünk meg. Erre mondják, hogy nem mindegy a pult melyik oldalán állunk. Most ugyanis heroldom van a postaládánkba begyömöszölt színes szórólapoktól. A sok soha meg nem rendelt reklámújságoktól. Bár a feleségem bizonyos áruházak akcióit átböngész, jómagam az interneteseket nézegetem. Azokat az erőszakosakat amelyek letörölhetetlenül a szemem elé ugranak. Újabban a mobiltelefonomon is elnyomhattam valamit mert időnként hangos zajjal reklámoz. Például most éppen azt, hogy kössek temetkezési biztosítást! Azt hiszem lecserélem a telefonomat, az okost egy butára.

Egyébként ma a Pátriaház papírboltjában fedeztem fel ezt a 250 forintos matricát – amin röviden annyi van – nem kérünk reklámot! Ki is ragasztottam. Állítólag ha ennek ellenére is bedugják a ládámba akkor elkérhetem a hirdetőtől a szemétszállítási díjat. Magam a reklámpiac szegmensén élősködöm tehát nagyobb megértéssel kell lenne a kollégáim iránt. Ezzel szemben viszont környezetvédő is vagyok. Kutyasétáltatáskor nemcsak azt nézem meg, hogy kinek a portája elé tegyük ki a csomagot, de be is csomagolom. S egyetértek a színes szórólapok kiadásának a szigorításával. Ne vágjunk ki minden erdőt. Ne vegyük el a fizetős lapok elől a hirdetési bevételt mert akkor tovább drágulhat az újságok ára.

Tehát gyorsan vegyünk ilyen matricát és rakjuk ki a postaládánkra. Nekem még van két darab, olcsón megszámítom. Nem használt.