Jelentem, nemcsak a vízen járás megy – a CB rádiókat én hoztam be Magyarországra – falat kellett törni a frekvenciagazdálkodásnál
Ez a kép történelmi jelentőségű, Elme Erlach úr személyesen jött el megnyitni a kiállítást a Tokaj vendéglátóházba. Barna Gyuri barátom grátisz adta a helyet. Elöző este együtt vacsoráztunk – a képen most látom több a magányos megfigyelő. Ők voltak a rendőrök akik a kiállítás teljes anyagát a határtól Miskolcig nyomon követték. Egyszer majd elárulom miért is, s hogyan ellenőrizték le a behozatalt. S hogyan képedtek el a vámosok a ládák láttán, s miként kik dézsmálták meg a készülékeket.

Egy barátom portálján meggyanúsítottak, hogy bizonyára vizen is tudok járni. Mindenkit megnyugtatok, ez is megy. Angliába hajóval mentem míg a Balatonon csak csónakkal sikerült.

Ezt csak azért mondom mert kevesen tudják, hogy a CB rádiózást szerénységem terjesztette el Magyarországon. Én hoztam be az első készülékeket és magam jártam ki az engedélyeztetést. Nem volt egyszerű. A Magyar Posta frekvenciagazdálkodása tűzzel vassal védte a 27 megahertzes sávot. Rengeteg cikket írtam milyen jó lenne csak beszélgetni az egyik autóból a másikba. Kovács György Attila az igazgatóság első embere nehezen , de megtört. Az első készülékemet az Utah amerikai tipusu volt és nyugat németországban vettem. Behozatali engedéllyel, bevizsgálták a készüléket és néhány héten belül megkaptam a 807-es hívószámot.Emlékszem Attila elárulta, hogy a rendszer a nyolcvanas évek elején nagyon tartott ettől a rádió adóvevő szisztémától. Korábban ugyanis a prágai tavasz idején amikor megszünt a telefonszolgáltatás a cseh és a szlovák ellenállók ezen a civil sávon kommunikáltak. Egymásnak jelezték, hol merre kell elforgatni a közúti jelzőtáblákat. Hadd keveredjenek el a varsói szerződés csapatai.

Végül a bécsi Brunner Gábor barátommal aki csupán alkalmazottja volt az Elme Erlach cégnek tető alá hoztunk egy CB rádió kiállítást. Ez volt a miskolci Tokaj vendéglátóházban amelyre még Pestről is rengetegen jöttek megnézni. Ma már elárulhatom rengetegen ott helyben fizettek és az osztrák cég három napon belül postázta. Persze amig a frenkvenciagazdálkodás nem adott engedélyt addig nem forgalmazhattak ezzel. Majd az üzlet túl jól sikerült – az országos lapokban sorra jelentek meg a cikkeim a cébézésről – amire a KISZ KB is felfigyelt. Kaptam egy ajánlatot, hogy a szövetségen belül szervezzünk egy CB-s kört. Az ötlet annyira abszurd volt – egy ismert pesti újságíró találta ki az akkor Magyar Hírlapnál – hogy elszabotáltam ezt a marhaságot.A felső címképen látható CB rádió az első piros Ladámban volt. Mivel a Lottóházban laktunk a tetőn helyeztem el a központi antennát amelyen át olyan hatvan kilométeres körben zavartalanul forgalmazhattam. Az engedélynek persze állandóan ott kellett lennie a kocsiban. Miskolcon hamar kialakult egy olyan baráti kör amely esténként bagolyklubként egymással társalgott. Adtuk egymásnak az ötleteket. Hogy miként lehet a kimenő teljesítmény feltuningolni. Nekem annyira sikerült, hogy a házunkban lakó fogorvos magnófelvételébe is sikerült belerondítani. Persze ezt a legközelebbi gyökérkezelésnél alaposan kompenzálta – míg piszkálta a rágómat mondogatta – 870 per egy most jelentkezz!  Egyébként a rendőrség illetékesei nem nagyon örültek ennek a civil fórumnak – kénytelenek voltak maguk is venni egy ilyen adóvevőt. Tőlem vásárolták. Majd még egyet, hogy a kocsiból jelentkezők akár közvetlenül is hívhatták az ügyeletet. A mentők már nem voltak ilyen rugalmasak noha az EErlach ajándékba adta volna nekik.

E

Hihetetlen nagy volt az érdeklődés. A vendéglátóipari cég igazgatója még reggel is felhívott – nyugtassam meg, hogy nem lesz ebből neki baja. Mégis csak nyugati adó vevők… volt köztük olyan ami a vezetékes hálózati telefont is negyven kilométerrel tudta meghosszabbítani az éteren. Igen, aztán nekem is lett ilyen…
Na az ami a kezemben van egy egy olyan sétáló adó vevő. A Majakovszkij utcai bizományiban vettem Budapesten. Elmondták, ezt a párost Koncz Gábor hozta külföldről és ő adta be. Potom 2500 forint volt. Hatótávolsága 250 méter se volt. Tapolcán próbáltuk ki a lányommal. Szerencsém volt a mert a dobozán 3 kilométerre írták így gond nélkül visszavették. Ám én még se tettem le arról, hogy egyszer csak egy igazi adó vevőm legyen. Hát lett is. Ez a kép olyan 78 telén készülhetett a csónakázótónál.
Itt minden volt ami szem szájnak ingere. Ata- Corde okmánnyal hoztam be a határon és egy évig nálam volt a teljes szállítmány.