Hasonló kalandban volt részünk 1985 tavaszán Angliában. Feleségem bácsikája Gallyas Károly Birmingham közeli szafari parkba invitált minket. Mivel ilyen afrikai rezervátumot csak a tévében láttunk nagyon megörültünk ennek a szabadtéri állatkertnek. Szenzációs volt, nem győztem a képeket gyártani, s közben videóztam is. Tessék elképzelni, hogy a zsiráfok körbenyalják az autónk minden ablakát. Szinte egymáshoz tapadt a képünk az üvegen át. Az elefántok is megtiszteltek, átrendezték az ablaktörlő lapátokat. Kedvem lett volna megcirógatni az álmosan lustálkodó oroszlánokat. Ám volt eszem, hogy visszafogjam magam. Tudtam egy se valami marcipános díszlet. Egyébként is az összes elképzelhető nyelven ki volt írva, a kocsiból nem kiszállni, az ablakokat nem lehúzni, az állatokat nem etetni. Csak bámészkodni! Tulajdonképpen ez egy fordított állatbarát Zoopark . Itt mi vagyunk a rács mögött, s a Jó Isten teremtményei üvegen át barátkozhatnak velünk.
Karcsi bácsi viszont a majmoknál teljesen elérzékenyült. Késztetést érzett, hogy az apróságokkal – amelyek magukban ugrándoztak – pacsizzon. Kiszállt. Minket a hideg frász borzolt. Nyitva hagyta a jobb kormányos autó jobb ajtaját. Közben én csak filmeztem, s nem vettük észre, hogy a csimpánzok szülei a hátunk mögött rosszallóan lesnek minket. Ez lett Karcsi veszte. A nagy majmok ránk rontottak. Karcsi úgy ugrott be a kocsiba, hogy a saját lábát is odazárta. Szerencsénk volt, hogy az állatok nem jutottak be a kis kocsinkba. Sívitás, visítás – látszik , hallatszik a videón majd Karcsi nagy nehezen zárja a szöget, a lábát behúzza. S megkönnyebbülünk. Közben mindannyiunk szívverése dobként hallatszik az autóban. Az összes majom körbefogja a kocsit, rángatja a kilincset és néhányan ráülnek a motorházra. Innentől szakszerűen mint a márkaszervizekben szokás avatott manccsal össze vissza hajlítgatják az ablakmosó lapátokat. Szerintem ezt már begyakorolhatták. Tudhatták ez az egyetlen módjuk a bosszúra. Ha a filmet megtalálom megosztom. Át kell másolni.
