Abban már nem vagyok biztos, hogy a mostani Lapidus vagy az előtte lévő nagy üzletben volt a Miskolci Ruházati Vállalat ki tudja hányadik számú divatáruüzlete amelyet Ócsenás József vezetett. A második képen középen guggol, emlékeim szerint a közeli Bajcsy Zsilinszki uton lakott. Bálintné volt a bolt vezető helyettes. Jó kis kollektiva volt. Az akkori szokás szerint szocialista brigádva tömörültek ami azzal járt, hogy közösen kirándultak és színházba is jártak. Vagy csak a jegyeket ragasztották be a brigádnaplóba. Mivel a drága jó nénikém Galambosi Imréné, évtizedekig dolgozott itt mindenkit jól ismertem. Apróságként még a pénztárban is ülhettem ha Édesanyám nem tudott rám vigyázni. Gép nem volt, olyan hosszúkás blokkokat írogattak és minden egyes tételt kockás lapon ceruzával vezettek, hogy lehessen javítani. Majd záráskor jött a számolás, az összeadás, s mindaddig amíg nem stimmelt minden tétel. Különben ez a miskolci egység pontosan szembe volt a központtal. Így nagyon szem előtt voltak, az ottani dolgozók is ide jártak vásárolni. Gyerekként jól emlékszem miként lehetett ott mókúskázni. Ha valami kurrens, drága áru, pulóver, szvetter vagy ing jött a bennfentesek maguknak tették félre. S ezt a tavaszi és az őszi leárazásig raktározták, hogy aztán árengedményesként megvehessék. Ennyi igazán járt az ott dolgozóknak. Különben ez a fajta ügyeskedés bevált, legális szisztéma szerint zajlott az állami kereskedelemben. Sajnos a bérek megállapításánál ezt az előnyt is beszámították.
Magam is ilyen szerencsésen öltözhettem, drága nénikém gondoskodott rólam. Amikor írtam az Északban a boltról valaki megküldte ezeket a fotókat, mondván, nálam jobb helyen lesz. Őrzöm is.
