SzántóGráf

Kimaradtam a buliból – piros barikád az udvarunkon – a Szentföldön nem fagynak el – házaltam a műanyag csatornafedelekkel

A firkász annyi mindenbe beleártja magát sikerrel vagy sikertelenül, végül elhiszi, hogy mindenhez ért. Magam is polihisztornak képzelem magam. Álmomban. Így aztán amikor a fémcsatorna fedelek üzemszerű tolvajlásáról írtam – úgy jó másfél évtizede, gondoltam utánajárok mennyire egyedi ez a probléma. Tájjellegű vagy a világon mindenütt szokásos. S akkor beleakadtam egy izraeli vállalkozásba amely akkoriban már hat éve próbálta bevezetni nálunk a műanyag fedeleit. Mivel ez csaknem világszabvány, bemutatták, akár egy harckocsit is elbírnak. Majd előhozakodtak egy a felső képen látható műanyagbarikáddal amellyel a hagyományos betonterelőket váltanák ki.

Úgy gondoltam, na most megtollasodok és mindkét terméket elsózom a hazai piacon. Nagy volt a lelkesedés minden oldalon, gyorsan leszállították a címemre a műanyag csatorna fedeleket és a színes terelőket. Már el is képzeltem, én leszek az izraeli gyártó magyarországi vezér képviselete.

Megkerestem Stoll Gábor barátomat, a közúti igazgatóság vezetőjét, hogy rendezzünk egy bemutatót a terelőkből. A vízműveknél is házaltam. Véletlenül mindig volt a csomagtartómban néhány aknafedél, úgy hordtam magammal mint a büszke nagyszülők az unokájuk fotóját. Nos, mondanom se kell nem volt szerencsém. Hiába honosították, szabványosították a cég termékeit. A hazai piac bezárkózott.

Pontosabban elzárkózott mindkét terméktől. Kezdem azzal, a közutasok azzal hárítottak, hogy ezeket a terelőket vízzel kell feltölteni, hogy a helyszínen annyira jók legyenek mint a betonosoké. S ugye míg a Szentföldön  nincs fagyos tél, nálunk a jég szétrepesztené ezeket. Hiába mondtam, hogy akár fagyállóval is feltölthetik.  Nem kellettek.

Egy megmaradt a csődbe ment boltból. Ez garantálja, hogy a feleségem ne hajthasson be a kertünkbe. S most éppen passzol az új kocsija színéhez.

A nehézkesen mobilizálható, daruval mozgatott betonbarikádoknak megvolt a kiépített gyártó-vásárlói piaci kapcsolata. S én balga ebbe akartam belerondítani.  Hasonló kudarccal jártam az aknafedél ügyben is.  Ott ugyanis a szolgáltató, a gyártó, a szállító, a nagykereskedő és a biztosító kapcsolatrendszere azonnal befuccsol. Ki az a hülye fémgyűjtő aki a műanyag aknafedeleket lopja majd. Na meg ezek feleannyiba se fájnak mint a súlyos vasasok. Végül az izraeli cégnél is csak rájött valaki, hogyan kell nálunk üzletelni. Úgy mint odahaza.

Kiderült, hogy csak nem repednek meg a fagyban

Csak meg kell találni a rést, azt a személyt akit lehet és érdemes motiválni. Na, de ez már korrupció – ahogyan Hofi a klasszikus megmondó mondotta – csak azért mert ebből az üzletből kihagytak.

Exit mobile version