Kistokajban lehúzták a rolót -nekem ilyen kellene – kenyeres vagyok a javából – amikor a pékség felett laktunk

Kenyeres vagyok a javából. Ha kenyér van itthon akkor minden van. S micsoda szerencsém volt az életben csaknem két évtizedig egy péksütemény bolt felett laktunk, Miskolcon a Széchenyi út 48 szám alatt. Emlékszem Stark néni volt a bolt vezetője, s gyönyörű tanulólányokat vett maga köré. Tehát nem elég, hogy már kora reggel az egész udvart, a gangot a friss kenyérillat lengte be nekem jutott a legjobban átsütött kifli, zsemle és a korabeli még E vackoktól mentes barna kenyér.  A lányok felváltva hozták házhoz az első adagot  a drága Édesanyám által előre szervírozott kakaójához. Még arra is volt időm, hogy lefölözzem az általam nem kedvelt pillét és a még mindig meleg kiflin vagy kenyéren szinte elterült a zsírpapiros , 5 forint 30 filléres teavaj. Máig se volt ennél finomabb reggeli, bár azóta sok száz csillagos szálloda svédasztalos kínálatát végig ehettem. Egyébként úgy a hetvenes évek közepén München előtt eltikkadtam a sztrádán és megszálltam egy kis fogadóban. Egy olyan pici panzióban amelyben nem paplannal takaróztunk hanem olyan finom nagy dunnával mint gyerekkoromban. Talán Neunkirchennek hívták azt a kis mesefalut. Na, az ottani kis szobánk alatt éppen egy pékség volt, ahonnan olyan illatok szálldostak fel mint a Széchenyi úti kenyérboltból. Így aztán nem véletlen, hogy a pelyhektől duzzadó takaró ölelésében álmaim az áldott gyerekkoromba repítettek. Másnap reggel a kis parasztház ablakából lestem, ahogyan a helybéliek az esőkabátba bújtatott ölebeikkel egyre másra jöttek az ékszeres doboznak tetsző  üzletbe. S mi sem természetesebb, hogy a fogadós is innen szervírozta a friss kiflit, zsemlét. Olyat ami Stark néni boltjából ettem utoljára.

Szóval a kenyerességem máig se hagyott alább. Ha valahol egy finomságra bukkanok nem ismerem a távolságot. A közelmúltban például egy szirmabesenyői pékségbe jártam, ott ugyanis guar gumival ízesített barnát árultak. Azt mondták ez nem hizlal. Nos, mióta kiderült, hogy a guar mennyire ártalmas, valóban nem növeszt hájat.

S most a napokban Szikszón járva a polgármesteri hivatal melletti sarkon az orromtól vezetve tévedtem be egy kenyérboltba. Rögtön kiszúrtam a címképen látható márkájú egy kilós barnát. Az eladóhölgy dicsérte a választásomat, sőt ajánlotta megvajaz egyet, hogy helyben tesztelhessem. Máig sajnálom, nem hallgattam rá. Itthon derült ki, hogy nagy fogást csináltam. Az egész család csodájára járt ennek a kenyérnek. Ezek után nyomozásba kezdtem – a forrást megleltem – Kistokajban – s pechemre éppen az utolsó napon jártam ott. Közölték másnaptól ez a kisbolt bezár, a pékség meg csak rendelésre szállít.

Kiderült az Avas délen két bolt rendel ebből, de, hogy melyik az a szerencsés azt máig se tudom. Aki tudja segítsen.