Este 18 órakor újra megtelt gyereksereggel az iskola, sorra érkeztek az éjszakai alvós felszereléssel, matracokkal, kispárnákkal, hálózsákokkal a kis nebulók. Nagyon várták már ezt a napot, és mi is, ez volt az első bentalvós buli a suliban. Nagy volt a meglepetés, mert a gyerekeket az alsós pedagógusok mesejelmezekbe öltözve fogadták. Szuperül állt a tanár néniken a tündér, a királylány, a huszár, a varázsló, a tücsök, a róka, a nyúl, a leopárd és a többi ötletes jelmez. Becuccolás után Bianka néni megnyitotta a rendezvényt, emlékezve a nagy mesemondóra, Benedek Elekre, majd a Mirkó királyfi című népmesét élvezhettük a Budapesti Magyar Népmese Színház előadásában. Szuper volt a darab, mindannyian szájtátva néztük, ahogyan megküzdött Mirkó királyfi az ördög katonákkal, a Vasorrú banyával, sőt a Kutyafejűvel is. Igazi népzenei kíséret volt a színjátszás alatt. A színházas program után kezdődtek a hétpróbás feladatok, ahol néhányan a hatodik és hetedik évfolyamról segítőként végre munkába állhattunk. Nekünk kellett a csapatokat a meseországokba: Bergengóciába, Óperenciába, Sárkányföldre, Tündérországba, Álomországba, Manóországba és a Mézeskalácsházba elvezetni, ahol érdekes játékos és ügyességi feladatokat kellett megoldaniuk. Csak csodáltuk, milyen ügyesen válogatták a gyerekek a lencsét, talán Hamupipőke sem lehetett ügyesebb. De jól ment a kukoricafosztás, a mesekvíz és a számtalan meséhez kapcsolódó feladat is. Mi segítőként is nagyon élveztük a játékokat. A hétpróba teljesítése után kihirdették az eredményeket, majd következett az a meglepetés, amire becsukott szemmel kellett várnunk. Mesetorta volt a meglepi, gyertyákkal és tűzijátékkal. Mikor kinyithattuk a szemünket akkorra már a dobogón tartották a kezükben a tortákat a tanár nénik, és örömünkben hatalmas visításba kezdtünk. Ez persze tetszett a tanár néniknek, ők is örültek, hogy mi örülünk.
Ez volt az igazi pótvacsi, a vajas kenyérre már rágondolni se bírtunk. Nagyon jól belaktunk a finom gesztenyetortából. Néhány népdal éneklése után a közös mesenézéshez készülődtünk, mely hatalmas kivetítőn indult az aulában. Legalább öt magyar népmesét megnéztünk, “összebújva” a kicsikkel, mi is nagyon élveztük. Elnéztük volna reggelig is a meséket, olyan jó volt a hangulat. Tizenegy óra után a kicsik már lefeküdtek, de sokan felvoltak még éjfélkor is. Mi, a nagyobbak meg még tovább, volt miről mesélni nekünk is egymásnak. Közben figyeltük a kicsiket, olyan cukik voltak, ahogy aludtak, ki lábast a másikkal, ki fogva a barátja kezét, ki lecsúszott fejjel a kispárnáról, éppen ahogy elérte őket az álom. Reggel népzenés ébresztőt kaptunk, és reggeli után pakolni kellett, mert jöttek értünk a szülők kilencre. Nem szívesen indultunk haza, olyan jó volt a suliban lenni. Mindenki csak arról beszélt, hogy de jó volt a tegnap éjszaka. És tényleg nagyon jó volt minden, köszönjük Pásztorné Csontos Márti és Czár Judit Bianka néniknek, hogy megszervezték ezt az éjszakát nekünk. Egy újabb szép élménnyel gyarapodtunk, melyet százhúsz társunk nevében büszkén mondhatunk.
Borjus Virág 7.a és Lengyel Laura 6.a
