Plecsnik a hűtőrácson – amikor még benzinjeggyel tankoltunk – besatuzott, mire lehöncsörödtem – szerettem volna egy kibúvót

A fenti képen látható plecsnit az autók hűtőrácsán viselték. Mivel drága Édesapám élete végéig gépkocsivezető volt arra is emlékszem, hogy ezt az akkori közlekedésügyi minisztérium adta az arra érdemeseknek. Mivel a vállalati sofőrök benzinjeggyel tankoltak és a szigorúan írták a menetlevelet – a rendőrök ezt is ellenőrizték – egyszerű volt a megtett kilométerek ellenőrzése. Ezt a kitüntetést olyan 250 ezer kilométerenként adták és a hivatali vezetőknek kellett megküldeni a felterjesztést. Apám nagyon büszke volt arra, hogy a Povjedája orrát már ellepték ezek a plecsnik. Tulajdonképpen ez egy elismerés volt azoknak, akiknek még egy koccanása se volt.

Talán az ötvenes évek derekán esett meg, hogy Pestre menet a régi hármason egy idős asszony körültekintés nélkül az útszéli fák takarásából átrohant az országúton. Mindkét oldalon folyt a mezőgazdasági munka a néni meg ide-oda szaladgált a korsóval. Apám olyat satuzott, hogy lehöncsörödtem a hátsó ülésről és már csak azt láttam, hogy az ájult asszonyt élesztgetik. A férjura addig paskolta az arcát, pofozgatta, míg életre nem került. Apám lélekjelenlétének és jó reflexének köszönhető, hogy semmi komoly baja nem történt a nőnek. Jó édesanyám kiszúrta, volt hozzá érzéke, hogy a pórul járt asszony férje még neheztel is apámra. Mondta apámnak, fél munkát végzett.

Utána kezdődött a cirka három órás hercehurca. Helyszíneltek és apámat Gyöngyösre vitték vérvételre. Én meg addig egy hatalmas Tátra teherautó kabinjában vártam. Még arra is emlékszem, a tetején volt olyan kibúvó, amelyet háborús időkben géppuska fészeknek hívtak. Nagyon tetszett, többször is feltornáztam magam ezen, s ezen túl mindig azzal nyaggattam apámat, mi is vágassunk a kocsira egy ilyen tetőkibúvót.

A vizsgálat lezárult, drága Apám felelősségét már helyben kizárták. A hosszú féknyom és a vérvétel valamint a szerencsétlen asszony vallomása alapján Apám vétlen volt.

Egyébként ezzel a plecsnivel, amihez egy kitűző is járt a munkáltató köteles volt pénzjutalmat is adni. A begyűjtési hivatalban majd az átalakult terményforgalmi vállalatnál be is tartották ezt a szabályt. Egyébként az akkori időben az a pénz komoly összegnek számított.  A családi büdzsében is be volt tervezve.  Ezért is mondotta Édesapám, most bizony rezgett a léc.

Pontosan 1962 augusztusának utolsó napján hunyt el súlyos betegségben 48 esztendősen. Az utolsó Warszavájának a rendszáma AC 72 78 volt és a hűtőrácsán ott maradtak a balesetmentes vezetésért járó kitüntetések. Szerettem volna megmenteni, megörökölni. Emlékül megtartani. A váltó sofőr nem engedte leszerelni. Elbitorolta, magának. Tudta, egy ilyen felcicomázott autóval csak könnyebb lesz a dolga az út menti rendőrségi ellenőrzésekkor.