Szerintem semmi kivetnivaló nincs abban, hogy Pupák barátommal kimazsolázzuk egymás témáit. Most például örömmel láttam, ismét megszellőztette a kilencvenes évek egyik legsikerültebb listáját, a régió elitjéről. Nekem is gyakran a kezembe kerül ez a lista, s ilyenkor elgondolkodom, érdemes lenne e megszerkeszteni a legfrissebbet. A mostani névsort. Bár a közvéleményben manapság minden listázás kiveri a biztosítékot. Mindenesetre ez a névsor arra jó, hogy némi nosztalgiával gondoljak vissza azokra az időkre, amikor ezt a hírnök minden lében kanál munkatársai összeválogatták.
Hiú állat a gyarló ember. Emlékszem annak idején, amikor Szent István napja előtt a miskolci sütőipari vállalatnál Miskolc első száz emberének kiválogatták a nemzeti színű szalaggal átkötött a hatalmas paraszt kenyeret. A tejiparinál se feledkeztek meg a karácsonyi előtti VIP csomagokról. A Déli hírlap szerkesztősében is folyamatosan írogattuk, frissítettük a fontos emberek listáját. Napra készek voltunk. Emlékezetem szerint abban az időben a politikusok, a kormánypárti és a helyi tótumfaktumok megkerülhetetlenek voltak a jubileumi és a sajtónapi bulikon. Mivel akkoriban javában folyt az Észak Dél elleni küzdelem kölcsönösen kiszelektáltuk azokat, akik az ellenfél rendezvényein virítottak. Míg végül megegyeztünk, hogy magunk is elmegyünk egymás ünnepeire. Ez már olyan európai volt.
Nos, ha jól tudom egymást követő két esztendőben készült az itt látható névsor. Némi változtatással, ugyanis 12 hónap bőven elegendő arra, hogy az erő és a politikai viszonyok keményen átrajzolódjanak. Bár nekem következetesen az volt a véleményem, senkit nem írunk le. Bár, hogyan is alakuljon, a helyzet maradjunk emberek.
Most, hogy ezt a régi listát szemelgetem a következőket írhatom, remélem minden sértődés nélkül. Balázsi Tibor politikus, mint az utóbbi szürke eminenciása keményen őrzi a pozícióját. Az idén még az Észak főszerkesztője is volt, ma már csak a háttérből vezérli a médiát. A teljeset. Ez a legnagyobb hatalom.
Bihall Tamás, mint a BOKIK örökös elnöke rendszereken átívelő módon őrzi a befolyását a régióban, s országosan is.
Borbára János doktor, aki a Kobold Tamás polgármestersége idején élet halál ura volt nyom nélkül költözött az ország másik szegletébe. Braun Miklós a mákkirályként elhíresült szerencsi mágnás száma már csak illendőségből van benne a telefonomban.
Deutsch Miklós barátom a megszokott szerénységével továbbra is a helyi vendéglátás vezéralakja. Megsértődik, ha Calypsós Öcsinek szólítják, pedig tudomásul kell venni, neve összeforrott az éttermével.
Dr. Argay László egészségügyi vállalkozásának a pozíciója tovább erősödött, s ezzel együtt alaposan megnőtt a presztízse a szakmában. Ezt ezen a területen kevesen mondhatják el magukról, hogy harminc éven át sikeresen vezetnek egy vállalkozást.
Répássy Róbert sikeres politikus, volt államtitkár ügyvédként is őrzi az ázsióját. Fazekas József, mint a Sajó hús tulajdonosa megtöbbszörözte a cége eredményességét, egy mostani VIP listán is előkelő helyezést érdemelne.
Polyefkó István az Adria Holiday tulajdonosa minden hullámvölgyön átevickélve ismét a csúcson van.
Érdemes kiemelni Tichor Attila doktort, aki a legjobb gyógyszertárak tulajdonosaként a konkurencia ármánykodása ellenére máig is az élen van. Hihetetlen energiával, ambícióval fejleszti a birodalmát. Mentségére szolgáljon, úgy mondja ez az élete, többet van a patikában, mint otthon.
Kötelezően szólnom kell, Puskás Péter, aki valójában az alkotásaival akarva akaratlanul beleírta a nevét miskolci város történelmébe. Ő a mindenkori százas listában foglalt helyet érdemel.
S ki ne hagyjam Kerékgyártó Imrénét, Nagy Zsoltot és Schulhof Ernőt, akik akárhogyan is fordult a kocka megőrizték a vezető helyüket. Hiába ez tudás, tehetség és nagy részben nemcsak az előrelátás, hanem szerencse kérdése is. Ez utóbbi nélkül ugyanis semmire nem megyünk.
Most ilyenkor illene megemlékezni az elhunytakról, akik még a régi névsorban vezető helyen voltak, de már nincsenek köztünk. S azokról a politikusokról is, akik semmilyen űrt nem hagytak maguk mögött, de az adott helyzetben kiélték a hatalmi vágyaikat. Például Szűcs Erika, aki alpolgármesterként is mindent megtett a Déli Hírlap ellenében, hogy később rajtam kérhesse számon az általa kreált ügyeket.
Végül a médiában utazókról nem szívesen fecsegek. Csak dicsekszem, elvégre kevesen mondhatják el, hogy egy félévszázadot sikerült szolgálniuk egy kiadó berkein belül. A legmagasabb szinteken úgy, hogy a sajtó szamárlétráján a gyakornokként kezdtem. Akár elégedett is lehetnék, no meg sajnálhatom is, hogy az utánam jövőknek ez már aligha sikerül majd.
Tehát akinek van mersze, s elég vakmerő segítsen megszerkeszteni az új idők listáját. Mielőtt belekezdenének, elárulom az a régi lista se teljes. Sokan fizettek azért, hogy felkerüljenek.Még többen azért áldoztak, hogy kimaradjanak erről. Ilyen a világ, az igazi okos üzletember szeret a háttérben maradni. A hivalkodó gazdagság sok hamis barátságot szül. Az ésszel gondolkodók nem teszik ki magukat a sárga irigységben szenvedők célpontjának. Miskolcon ma sokkal több olyan gazdag, befolyásos ember van akik villamosoznak, kerékpároznak és csak alkalomadtán mutatkoznak a luxuskocsijaikkal mintsem gondolnánk. Már csak azért is mert a tömegközlekedési eszközökön ritkán vadásznak az adóellenőrök.
