Boltról boltra – séta Miskolc belvárosában – mit tehetne egy mezei képviselő, ha akarna

Ennek az épületnek az erkélyét visszabontották. Erről a házról esett le az a tégla vagy vakolat amely egy ember halálát okozta. Azóta a miskolciak nem szívesen járnak a fal, mellett ,az eresz alatt. Különben a terasz kivételével azóta az épület fel lett újítva.Kikívánkozik belőlem – annál a bizonyos vakolatomlásnál eszembe jutott – ez a rész közvetlen szomszédságában van a háborítatlan szobához. Írtam is erről, Bató Eszter szobájáról, amelyet a balfék városvezetés mindenáron kipaterolt a belvárosból. Lebontatta azt a régi szép házat. Kiköltöztette az emlékszobát. Magam olvastam Bató úr végrendeletét amelybe beleíratta – halálos átok szálljon arra aki azt a szobát háborgatja. Egyszer egy esztendőben szabad csak megnyitni. Egyébként úgy tudom akik ebben a projektben részt vettek mindannyiukat elég  gyorsan magához szólította az Úr. Az ezzel kapcsolatos írásaim elolvashatok a könyvemben.

Ha gyenge emlékezetem nem csal itt volt a Malév utolsó irodája a városban. Amikor utoljára repültem, nem ma volt a kilencvenes évek derekén itt vettem a jegyeket. Tettszett nekem, hogy itt mindenki pilóta egyenruhában szorgoskodott. Mintha a hátsó közben vagy két TU 144 -es parkolt volna. Ja, jut eszembe, a füves repülőterünk is már a múlté.

Ez a ház a lakásunkkal szemben van. Az ablakunkból láttam még a tervezőasztalokat. Itt ugyanis egy építészműhely volt. Sokáig, Alatta meg egy újságos stand. Megjegyzem abban az időben a villanyrendőr négy sarka közül csak egyetlen egyben nem volt lapárusítás. És az egy forintos Ludas Matyiért sorba kellett állni ha meghozta a postáskocsi.

Ez volt a Megay ház. Itt évtizedekig vasbolt volt. Rinder bácsi vezette, a gáztűzhelytől, a láncig, a lakattól a szögig mindent árultak amit mágnesezni lehet. Sokat cseleztem, átszaladtam hat darab százas szögért ami zacskóba csavarva mértek ki. Az eladó lusta volt ennyiért vacakolni. Csak annyit mondott , vigyem.

Ez az iparosok székháza, klubja volt. A maszekok és a tanácsi vezetők itt a kártyaasztaloknál intézték közös dolgaikat. A korabeli viszonyokhoz képest kisebb vagyonok cseréltek itt gazdát. Nyáron a nyitott ablakoknál kihallatszott a lárma. A játékosok, a kibicek együtt üvöltöztek ha nem ment a lapjárás ahogy kellett volna. Itt a klubban olcsó volt a pia és addig tartottak nyitva amíg vendég volt.

Az első Malév iroda itt volt. A Moszkvába nyert jegyemet itt vettem át. Máig is meg van, ugyanis nem utaztam el. Ez volt az a gép amely Kievnél lezuhant. Később sokat írtam nekik arról, hogyan lehet legyőzni a repüléstől való félelmet. Elméletben nagy vagyok a gyakorlatban pedig tudom, sok, nagyon sok alkohollal. Bár nálam ez se segít. A magasban minél többet iszok annál jobban pániíkolok.

Itt valamikor három rongyos bolt volt, Frommer Ernő bácsi szövetárus üzlete, eggyel arrább Békésiné Klárika néni nylon szalonja kínálta a harisnyákat. Köztük volt egy divatárus is, de arra már nem emlékszem. Különben ez a rész a belváros gyöngyszeme, itt semmibe nem lehet bekötni.

Tessék mondani, egy mezei önkormányzati képviselő, esetleg egy független vagy egy mindenkori ellenzéki megteheti e, hogy minden közgyűlésen, fórumon felszólal és elmondja a Miskolci belvárosi anomáliákat. S ha akadna, egy ilyen tökös ember történne e valami? Hogy mire is gondolok: mondjuk a Kossuth szállóra, amelynek a hányatatása már példaértékű. A rendszerváltás, a vadkapitalizmus és pártoktól független töketlenkedés szimbóluma.  A néha Bigatton úr birodalmának belvárosi csúfságai szerintem sehol nem éktelenkedhetnének három évtizeden keresztül. Háborítatlanul. Ha valaki nem tudná, mint a városát szerető bennszülött meghívtam egyszer Miskolcra Olaszország Budapesti nagykövetét, hogy nemzete jó hírének megőrzésére beszéljen Bigotton úr fejével. Sőt egy ízben még a Tuto Mobilli olasz tulajdonosát is rávettem egy mediátori akcióra. Mindannyian felsültünk.  Megjegyzem a nevezetes bútorkereskedő Hámor éttermi épülete se valami épületes látvány a Szinva partján. Egy biztos ha Bibione városában valami hasonló esztétikai merényletet követtem volna el az ottaniak meglincseltek volna.

Egyébként a közeljövőben megpróbálom feltérképezni mindazt a visszásságot, amelynek az eltüntetésével valaki az adósunk.