SzántóGráf

Miklós és barátai – egy hangulatos vacsora a Calypsoban

Mindannyian egy eredeti grúz citromos teára, keksszel vegyítve – készültünk. Így volt teljes a meglepi.

Deutsch Miklós, Miskolc egyik legjobb éttermének a tulajdonosa drága Édesanyja halálának emlékére egy    vacsorára invitálta a barátait. Az egyszerű, de nagyszerű menü – válogatni nem lehetett – libatepertővel, hagymával kezdődött majd folytatódott vörösboros marhapörkölttel, házi tarhonyával csili csalamádéval. Ez alkalommal sikerült feleleveníteni az összes közös régi emlékeinket, megidéztük azokat a barátainkat akik már nem lehettek velünk. S kibeszéltük, megbeszéltük fontos és kevésbé fontos dolgainkat. Ha valakinek ez időtájt a bal füle forrósodott most már tudja az okát. Csupa szépet, jót beszéltünk róla.

Megjegyzem, ez már a második verzió, az előző beszámolóba úgy kötöttek bele, hogy még nem tanultak meg a sorok között olvasni. Remélem ezzel már az elégedetlenkedők is megnyugszanak. Már csak azért is mert több ilyen hasonló baráti találkozót szeretnénk jövőre is, akár spontán minden indok nélkül. Csak azért gyűlnénk össze a fehér abroszhoz, hogy ne legyünk széjjel. Na meg jólesik barátok között lenni.

Pontoztuk – tízből húszat szavaztunk erre a finomságra
Már kezdetben gyanús volt, hogy késből, villából minden méretben duplán volt szervírozva
A főnök is szavazhatott a vacsora csatában – tesztelte a menüsort. Büszkén konstatálta, a konyha kitett magáért. Látszik a képen, hogyan szelektálja, a habot a csokitól, szerinte minden szuper.

S ahogyan szokás – ha vége jó minden jó – jöhetett az eredeti helyben gyártott somlói galuska, amelynek párja nincs a környéken. Ki ne hagyjam, hogy étvágygerjesztőnek háromféle pálinkából lehetett választani. Öcsi, Miklós barátunk jó szokását tartsa meg a Teremtő maximum 120 évig!

Exit mobile version