OS- a zsidók kiemelkedő szerepe az első világháborúban – 10 ezren haltak hősi halált – a nyilasok nem méltányolták

  A MAZSISZEM ezen alkalomból újabb tudományos konferenciát
 szervez.
Bízik abban is, hogy az 1 évvel ezelőtti felterjesztésének
köszönhetően Dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter úr és a 
Magyar
Kormány jóvá fogja hagyni a Magyar Honvédségben
 Rosenfeld Dániel
Imre kántor tábori kántorrá való kinevezését, aki több mint
 egy
évtizede ápolja a magyar történelemhez fűződő zsidó 
vonatkozásokat,
melyben segítségére van Dr. Róbert Péter történész, 
egyetemi docens,
vezetőségi tag.

     Az Emlékbizottság évről évre szervez rendhagyó
 emlékünnepségeket,
tudományos konferenciákat, és adományozza oda immár 2 éve
 a Magyar –
Zsidó Emlékezet Díjat felekezettől függetlenül olyanoknak, 
akik
sokat tettek a magyar és a zsidó kultúráért egyaránt.
     Sokan emlékeznek a centenáriumra, természetesen zsidók
 is
emlegetik a most már többnyire nagyapákat, akik csukaszürke
uniformisban hoztak áldozatot, ahogy akkor mondták "hazáért
 és
királyért"

 Ellentétben az előző korokkal, itt felekezetre és
 társadalmi
állásra tekintet nélkül érkeztek a behívók, és zsidó katonák tömegei
jelentek meg a laktanyákban és a fronton. Történelmileg új
 dolog
volt ez, hiszen a császári hadseregben csak II. József óta 
voltak
zsidó katonák – ekkor még csak szekerészek és a tüzérségnél
"töltőlegények" (golyóhordók) lehettek.
A központi hatalmak országaiból 455.000 zsidó vonult be, 
54.000 közülük hősi halált halt. Ausztria-Magyarország
 320.000 zsidó katonájából minden nyolcadik elesett.
 Állandóan emelkedett a zsidó tartalékos tisztek száma. 
Miután 1914-ben az első harcokban sok hivatásos tiszt
 elesett, megnőtt a tartalékos tisztek fontossága, akik
 közül minden hatodik volt izraelita vallású 
(zsidó származású jóval több). Az osztrák-magyar 
hadseregben igen sok zsidó ért el magas rangot.
 Ezredesi rangot kapott többek között, Sióagárdi Zöld Márton
 a 308. honvéd gyalogezred parancsnoka, később tábornok lett,
 és rangját a Horthy hadseregben is megtartotta,
 egyenruhában járt a budapesti Nagyfuvaros utcai zsinagógába.
 Hazai Samu báró, szül. Kohn Sámuel (1851-1942) vezérezredes
 a magyar honvédségnél 1910-1917 között magyar honvédelmi
 miniszter is volt. Már az első csatákban akadtak különféle 
érdemeket szerzett zsidók. I. osztályú ezüst vitézségi 
érem, de volt, aki arany érdemkeresztben részesült.
 Még a német Vaskorona-rend lovagkeresztjét is elnyerte két
 magyar zsidó! 1918-ban a császári és királyi hadseregben
 76 tábori rabbi szolgált, valamennyi századosi 
rendfokozattal. A tábori rabbik a katonák lelki gondozásán
 kívül gondoskodtak a kóser étkezésről és a zsidó
 hadifoglyok részére Istentiszteleteket szerveztek és 
segélycsomagokat osztottak ki szegényebb zsidó családok
 részére is. A háború utolsó éveiben az elesettek száma
 annyira megnövekedett, hogy megrendezték a Zsidó Hadisírok
 Napját. A háborúban felhasználták a zsidók gazdasági 
ismereteit, rátermettségét is. A zsidók "egyetlen háborús
 gazdaság üzemeltetésében" sem játszottak olyan kiemelkedő
 szerepet, mint Magyarországon. Weisz Manfréd érdemeit bárói
 ranggal jutalmazták. Tisza István szerint nélküle a front
 már 1917-ben összeomlott volna. Kivették a részüket a
 zsidók a jótékonykodásból is. A fent említett Weisz Manfréd
 pl. népkonyhát tartott fenn. A Kozma utcai zsidó temető 
díszhelyén hatalmas emlékoszlop és parcella emlékeztet, 
1931-re elkészült a Dohány utcai templomot kiegészítő Hősök
 Temploma és létezett Zsidó Hadviseltek Szövetsége, majd
 pedig Aranyalbuma. Az Országos Statisztikai Hivatal 
1922-ben 10.000-re becsülte az elesett zsidó katonák számát,
 ami 1,1%-nak felel meg. Ez a háború előtti Nagy-Magyarország
ra vonatkozik, tehát valószínűleg nem pontos, a zsidó 
források jóval többet állítanak. Mindent összevetve a
 magyar zsidóság teljesítette kötelességét befogadó
 hazájával szemben! Sajnos a "nagy háborúban" tanúsított
 áldozatkészség megannyi kitüntetések, nem mentett senkit a
 szörnyű 1944-es esztendő üldöztetésétől!
 Bár volt rendelet bizonyos kitüntetések mentesítő hatásáról,
 a túlbuzgó helyi hatóság és a brutális csendőrség ezeket
 gyakran nem vette figyelembe, a nyilas uralom pedig 
egyáltalán nem volt tekintettel a zsidók hazafias érdemeire.
 Osztozniuk kellett a közös sorsban! Emlékükből fakadjon
 áldás! www.mazsiszem.hu E-mail: mazsiszem@yahoo.com Kiadó:
 Magyar Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottság 
(MAZSISZEM)