Mi a baj az ellátással? Összegezték a betegek panaszait

Az Intima.hu számára küldött betegpanaszokból kiderült: a betegek gyakran úgy érzik, elvesznek a rendszerben és hosszú idő telik el a műtétig is. Ugyan a szabályok szerint daganatgyanú esetén már két héten belül biztosítani kell az időpontot MRI-re és CT-re, azonban a diagnosztika ezzel messze nem zárult le. Feltétlen szükség van például szövettanra is, ezt azonban már távolról sem sikerül minden esetben két héten belül elvégezni, akár egy hónap is eltelhet, mire elkészül az eredmény.

A visszajelzésekről kiadott közlemény szerint a mammográfiáról érkezett a legtöbb panasz. Volt, aki nem kapott behívót a szűrésre, és mikor végül magánúton csináltatott vizsgálatot, már olyan rossz állapotban volt, hogy teljes emlőeltávolításra volt szükség; másnak a beutalót nem akarták megírni, de előfordult, hogy a diagnosztika mondott csődöt.

A válaszok azt tükrözik, hogy rendszerszintű probléma a rossz kommunikáció, illetve annak teljes hiánya a nőgyógyászati, onkológiai ellátásban. Egy levélíró tapasztalta például, hogy két beteg a szeme láttára kapta meg a kórházi folyosón a borítékot az emlőbiopszia szövettanról, mindkettőé rosszindulatú volt. A nővér mindössze annyit mondott nekik, hogy a papírokkal menjenek a háziorvoshoz. Sajnos a szakorvosok – főleg a fiatalok – gyakran 24-32 órákat töltenek a kórházban, alig van idejük ez idő alatt enni, vagy akár csak egy kávét meginni, annyira leterheltek.

Nem csak az orvos-beteg, az orvos-orvos kommunikáció is számtalan hiányossággal küzd. Érkeztek olyan panaszok, melynek lényege, hogy azért kapott valaki számára nem megfelelő, sőt, kifejezetten ártalmas gyógyszeres kezelést, mert nem egyeztetett egymással az egyébként egy intézményben dolgozó onkológus és nőgyógyász.

Sokan a megfelelő információk hiányában az internetről próbálnak tájékozódni az állapotukról, de itt könnyű félreinformálódni, hiszen nem mindig egyértelmű, hogy melyek azok az oldalak, ahol hiteles tartalmakkal találkozhatnak a betegek.

A felmérés szerint a válaszadók 46 százaléka szerint a fő gond, hogy nem elég hatékony az ellátórendszer működtetése. 33 százalék választotta elsődleges oknak azt, hogy nem áll rendelkezése elegendő forrás, 21 százalék pedig az orvoshiányt jelölte meg.

A cikk teljes terjedelmében itt érhető el.