Úgy 2010 nyarán az akkori kormányváltás után felvetődött az ötlet, hogy az Észak, a régió megyei napilapja szorosabbra fűzze a kapcsolatát a megújuló minisztériumokkal, hatóságokkal. Mint ismeretes az volt a szokás, hogy az intézmények sajtószóvivői a távirati irodán keresztül kommunikáltak az újságírókkal. Nem volt meg a közvetlen kapcsolat nem létezett semmilyen párbeszéd. Nehéz úgy tájékoztatni az Olvasókat, hogy mi magunk se tehetünk fel kérdéseket, ami mindannyiinkat érdekelne.
Akkoriban nevezték ki Szalai Annamáriát a Nemzeti Médiahatóság élére, s ő, mint volt gyakorló szerkesztő gyorsan megértette a problémánkat. a támogatásával sikerült egy interaktív kapcsolatot teremteni, ami azzal kezdődött, hogy valamennyi minisztérium sajtófőnökét meghívtuk egy baráti találkozóra. Kovács Zoltán kommunikációs igazgató, a kormány sajtószóvivője értékelte a projektet és maga is megtisztelte ezt a különös ismerkedési estet, amit a fővárosi Kiskakukkban rendeztünk.
Emlékezetem szerint valamennyi minisztérium illetékese elfogadta a lap meghívását, névjegykártyákat cseréltünk, aminek az eredményeként az országban egyedülállóként az Északnak mindig lehetősége nyílta közvetlen információcserére. Ma a mobilvilágban, amikor a másodpercek is számítanak és nem mindegy, hogy mikor mire milyen választ kapunk, s gyilkos hírversenyben állunk a konkurenciával óriási húzásnak számított ez a kezdeményezésünk. Ám időközben, az elmúlt egy évtized során a legtöbb sajtófőnök előrelépett a hivatali hierarchiában, a lapnál is lezajlott a természetese fluktuáció és a korabeli kapcsolatok egyszerű barátsággá szelídültek. Jó példa erre dr. Kaleta Gábor nagykövet úr a külügyminisztérium médiafőnöke volt ma már nagykövet Dél Amerikában.
Ám amikor erre járt a nyáron engem keresett, mert megőrizte a számomat. Akkor beszéltük ki, hogy ebben a szakmában mennyire fontos a naprakész telefonos regiszter, s sose érdemes azonnal törölni a régi számokat. Nem tudhatjuk előre, hogy mikor milyen helyzetben szorulunk ismét egymás támogatására.